ablakpárkány

szar a jövő, énekli a Bobafett nevű rapper a Híradó-összeállításában, de szerintem csak a szójáték kedvéért, hisz nem tudni, milyen a jövő Szarajevóban. a mi jelenünk két hete jónak indult, aztán egy eső a 13 fokban elvette a kedvünk a további városnézéstől, pedig kedvünk lett volna, hisz Bosznia-Hercegovina fővárosa az egyik legizgalmasabb város, amit valaha láttamott vannak mindjárt a galambok a híres Baščaršiján, a keleties-bazáros városrészben, és ott áll Zsófi is a kiömlött kukoricaszemek mellett, természetesen időjáráshoz illő öltözetben. a magvakat utcai árustól lehet vételezni, és szétszórva odacsalogatni a madarakat. érdekes, madárszart alig láttunk a térenilyen kis utcácskák, passzázsok hálózzák be a negyedet, sok apró boltocskával, amelyek zömében gagyi turistacsalogató biszbaszokat árulnak, amelyeket nem szabad megvenni, ugyanakkor a sikátorok talán visszaadnak valamit a városrész hajdani hangulatából (mi egyébként éppen e negyed fölött laktunk egy baromi meredek utcácskában, a Kecina ulicában, ahová iszonyú volt beparkolni, majd másnap kiállni a garázsból, úgyhogy visszafelé már nem is kísérleteztünk a garázzsal, megálltam az utca laposabbik végében, és bepakoltunkitt például egy kicsiny válogatás a felhozatalból, részint az egykori Jugoszláviából származó relikviák, középen valamelyik pártfőtitkárral, talán Titóval és szarvassal, rohamsisak vöröscsillaggal a kondér fölött, akad itt minden, mi szemszájnakaz egyik rézműves bolt bejárata mindenféle csodás kacattal, főleg tálcákkal, a tálcákon népies motívumokkal, a padlón keleties szőnyegekkel, afféle keleties hangulatot sugározva. minden olyan -es, de valahogy érzi az ember, hogy semmi sem autentikus, semmi sem igazi. erről árulkodnak az ajtó melletti hűtőmágnesek. (azért tetszett, azért is a fotó)na, ez már olyan autentikusnak tűnik: ételmelegítő az ókorból a kirakatban! az egyik ilyen tepsiben melegedett a fölső rész ráengedésével az az étel, amit rendeltem: valamilyen madárpecsenye krumplival. igazából elég fűszertelen volt, de ehető. a lányok sima húsos bureket ettek finom joghurttal, szerintem ők nyerteka Miljacka-folyó partjára kisétálva ránk omlik a Nemzeti Könyvtár szépséges és monumentális épülete, amely korábban városházaként üzemelt. Szarajevó talán legmagasabb palotája kötelező fotótéma, annak ellenére, hogy ez már egy felújított változat, ugyanis a várost ostromló szerb elvtársak rendkívül gyúlékony foszforbombákkal ostromolták az épületet, minél több kárt okozva. a könyvtár csaknem teljes állománya, több mint egymillió kötet egyszerűen elégetta Szarajevói Sörgyár gazdasági bejárata. a Sarajevsko sör iható, 5 fokos, van Évinek alkoholmentes változata is, és a gyár saját boltjában mindössze 1 márkába kerül kerül egy félliteres doboz sör, ami kevesebb, mint 170 forint. érdekesség, hogy a sörgyár a város egyik legnagyobb hozamú és legtisztább forrására épült, ezért a hároméves ostrom alatt gyakorlatilag a gyár látta el ivóvízzel a város lakosait és a kórházakatez nem tudom, melyik épület homlokzata, egyszerűen nagyon tetszettek a motívumok és a patinás, hullámos falak. sajnos, ezt már az időközben eleredt esőben csodáltuk, és ez bizony meglehetősen lerövidítette szarajevói városnézésünket (akkor még reménykedtünk, hogy egy hét múlva, az Adriáról visszafelé majd bepótoljuk a kimaradt látnivalókat és miliőt, de tévedtünk: akkor még jobban esett az eső)a híres Latin híd, amelynek lábától (ahol Évi ül, onnan) lőtte le Gavrilo Princip Ferenc Ferdinándot 1914-ben, előidézve ezzel az első világháború casus bellijét. a merénylőt nagy becsben tartják errefelé, emléktábla tanúskodik a politikai gyilkosságrólaz osztrákok által 1889-ben épített katolikus katedrális neoromán és neogót elemei a Notre Dame-t idézik. Szarajevó a világ egyetlen városa, ahol egyszerre van jelen katolikus és ortodox templom, zsinagóga és mecset. utóbbiból van a legtöbb. sajnos a működő askenázi zsinagógát nem láttuk az esőtőlviszont a fátyolos tekintetű muszlim nők szép számban szambáztak az utcákon, csacsogtak, fotózkodtak és suhantak, teljesen normálisan viselkedtek, csak épp az arcukat nem mutatták az arra érdemteleneknek. Szarajevó a legeklektikusabb város, amelyikben eddig jártam. sehol ennyi vallás, ennyi náció nem keveredik, egyszerre van jelen a középkori és a modern kultúra, a hegyvidék és a síkság. a völgyben hosszan elnyúló várost felhőkbe burkolózó magas hegyek veszik körül (nem véletlenül rendezték itt a téli olimpiát 1984-ben). a szarajevóiak élték át a boszniai háború (1992-1995) alatt a modern kori történelem egyik leghosszabb, több mint három éven át tartó ostromát. szeretünk Szarajevó!