ablakpárkány

című kiállításon jártunk vasárnap a pesterzsébeti Csiliben. kedves ismerősöm, a Tilos Rádióból ismert Pereszlényi Erika, vagy ahogy többen ismerik, Péró elmúlt években készített fotóiból készült tárlatot jártuk körbe. valamennyi kép úgy született, hogy bizonyos budapesti objektumok vagy életképek egy közeli pocsolyából tükröződve látszanak, vagyis a valóság inverzei. nem tudom, mennyiben nyúlt hozzá Erika a nyersanyaghoz, ha egyáltalán, de néhány kép egészen különös hatást kelt, mint például a piros női táskás, a biciklis, a szivárványos ernyős gondolom, Erika várva vártra az esőt az elmúlt időszakban, és csakugyan tök jó, hogy ezek a képek létrejöttek és láthatók. csak remélni tudom, hogy a közeli tavaszon kevés pocsolyás kép születik, vagy Péró áttér a napsütéses fotókra. (pluszban hallgathatók a kihelyezett zsebrádiókból azok a monológok és dialógusok, amiket hétköznapi járókelők folytattak, és amelyeket Erika jegyzett le az utóbbi években utcán, metrón, villamoson. természetesen az eredeti párbeszédek és szólók feldolgozásait lehet meghallgatni, egész pontosan március 7-ig. menjetek, nézzétek, hallgassátok!