ablakpárkány

akár egy jól lakott napközis, elégedetten szemlélődik szombat reggel. olykor már mintha valami mosolyféle is bujkálna a szája szegletében, illetve a szemeiben, de lehet, hogy ezt csak belelátom az egyébként tündéri arcocskájába. most éppen fölsír, bemegyek hozzá, megnézem, mi a pálya.. kivettem, elaludt az ölemben, aztán visszatettem a bölcsőbe Évi nincs itthon, elment húsvéti ajándékot venni az unokaöccsének, aki nemsokára érkezik az anyjával, Verával, Keszthelyről, plusz a nagyszülők. az igazság az, hogy kicsit sokalljuk már a családi/baráti inváziót, ami az elmúlt másfél hétben ostromolja a lakásunkat, hogy láthassa Zsófit. nagyon kedves az érdeklődés, jó érzéssel tölt el, hogy odavannak a lányunktól, de most  már meglennénk hármasban egy ideig. könnyebb lesz a helyzet, amikor már kivisszük a gyereket, akkor bárhol találkozhatunk ismerősökkel, nem a kis lakásunkban nyomulnak ezren, ezerrel. (a csúcs múlt vasárnap volt, akkor egyszerre 7 családtag nyüzsgött alig 50 négyzetméteren, velünk együtt tízen voltunk, ami úgy érzem, sok egy cseppet - remélem, nem bántottam meg senkit) tegnap meglátogatott Eszti is Ninával, az jó volt (két kismama, két kisbaba összehajolt) Zsófi pillanatnyilag csöndesen szuszog a bölcsőben, a mosógép egyenletesen duruzsol a fürdőszobában, én lassan befejezem a bejegyzést, aztán beteszek valami halk zenét. nagyszombati családi idill