ablakpárkány

nyomában jártam ma délután, vagyis a szépséges napsütésben elbicikliztem a kis tavunkhoz, hogy üdvözöljem az aranyhalainkat, kivált a kép középe táján látható pirosas fehér halat, akit elneveztünk KisMobynak, mivel évekig volt egy elődje, akit tavaly láttunk utoljára a téli lehalászás előtt, ő óriási és csaknem teljesen fehér volt, kis piros beütéssel. (csak tudnám, miért nevezik ezeket a jószágokat aranyhalaknak, amikor nem is arany a színük) egy alkalommal, mikor épp nézegettük a halakat, odajött egy fiatal pár, és mikor a srác kiszúrta a nagy fehéret, odaszólt a barátnőjének: nézd már, ott jön a Moby Dick, bazmeg! és akkor rajtaragadt a név, de a nagy hal távozása után kiszemeltük magunknak ezt a másikat, aki kisebb ugyan, ám kicsit emlékeztet az elődjére, és elneveztük KisMobynak, szóval ma újra láttam, amiből arra a következtetésre jutottam, hogy itt a tavasz