előtt, eső után... szól Bérczesi Robi (Hiperkarma) Zorán-feldolgozása, ám én péntek délelőtt se előtt, se után, hanem eső alatt abszolváltam azt az biciklis óriáskört, ami kelenföldi lakásunktól a budatétényi Bartók Béla út végén lévő térig vezetett, amelyet minden évben néhányszor megteszek, mintegy zarándoklatképpen. vannak a környéken kis-, közepes- és nagyköreim, de a legnagyobb a tétényi, amely bő két óra alatt teljesíthető, rászámolva a maira további harminc perces száradást a Camponában, merthogy már Budafokig bőrig áztam, de így jár, aki dacol az időjárással
nem dacosan, sokkal inkább jó hangulatban érkeztem a budafoki bícsre (beach), megszemlélni a londoni emeletes buszaimat (alig egy hónap múlva az angol fővárosban is megcsodálhatom őket), de természetesen a köréjük települt vendéglátó egységet már elbontották, hogy kikeletig csak a két double decker emlékeztessen a szép időre és a csapolt Budweiserre (a bundeszligafrizurás hobbizenészekből álló retróbandákat nem hiányoltam)
aztán elsuhanva a sajtgyár, a Törley (pezsgészet?), számos lepusztult épületegyüttes mellett, egy pillanatra megálltam nosztalgiázni a Lépcsős Söröző előtt,
ahol egyik lakótelepi haverunk töltötte vendéglátóipari gyakorlatát, így mindig volt szabad asztalunk, figyelmes kiszolgálásban részesültünk, és nem kérték a személyit a sörfogyasztáshoz (merthogy még csak fiatalkorú gimnazisták voltunk) a haver nem is kérte a flepniket, de egyik alkalommal épp razziáztak a rendőrök, akik valamiért kiváncsiak voltak az életkorunkra, és felszólítottak az okmányok átadására. egyik akkori barátunk, a Ruffió névre hallgató hosszú hajú fiú (afféle Pierre a Megáll az időből) kártyapakliként szétterítette szétesett személyije lapjait, és ajkán pimasz vigyorral azt mondta az egyik rendőrnek: Húzzon, biztos úr! emlékeim szerint nem ütötték meg, de aznapra véget ért a mulatozásunk.
az említett budatétényi téren aztán láttam egy lajtoskocsiból (vagy miből) bő vízsugárral virágokat locsoló munkást. a jelenség erősen emlékeztetett a katonaságnál szélviharban elrendelt falevélsöprésre. ezek szerint faszkalapok mindig is voltak, vannak és lesznek, jó néhányan közülük alig egy hete polgármesterré vagy képviselővé avanzsáltak, így a következő öt évben is bizton lesznek olyan szararcú agyasok, akik szakadó esőben is elrendelik a közparkok öntözését, és persze mindig akadnak majd olyanok is, akik végre is hajtják azt
visszafelé még bementem száradni a Camponába, tettem egy kört a hodályban, és mivel jó idő volt, nagyjából meg is száradtam. az ilyenkor szokásos sajtburger menüt most kihagytam, gondoltam, jobban fog esni otthon az idei év utolsó virslis lecsója tarhonyával, és úgy is lett. Budafoknál a vasúti sínek alatt futó aluljáróban készítettem egy képet, mert a látvány eszembe jutatta az 5. Harry Potter film elejét, ahol hasonló aluljáróban támad rá két dementor a srácokra (engem békén hagytak)
végül egy kis ismeretterjesztés: hazafelé Albertfalva kertvárosában találtam egy számomra ismeretlen nevet mutató utcanévtáblát, ami eszembe juttatta, hogy az elmúlt négy évben mindenféle ájtatos manóról utcát neveznek el városszerte, és sejtésem beigazolódott: ez is csuhás volt, még ha ez a katter (katolikus) fizikusként szerzett is nevet magának (ha ateista lett volna, baszhatná, ettől a rezsimtől biztosan nem kap utcanevet). összességében ázott ürgeként értem haza, mégis remekül éreztem magam ezen a délelőttön
