annyi mindent írnék Prágáról, különösen így, 30 év eltelte után visszatérve oda, hogy agyonnyom a közlési vágy. ezért most az első prágai bejegyzésben csupán néhány képaláírásra hagyatkozom. ha pihentebb leszek - mondjuk holnap vagy szerdán - részletesen beszámolok a cseh fővárosban szerzett újbóli élményeimről. azért ne csalódjék senki: a képek jó része önmagáért beszél
Szent Vencel lovas szobra az újvárosi (Nové Město) Vencel tér (Václavské náměstí) déli végében, körülötte homályos sörhab
tipikus kép a szállásunk utcájából: ott nem szarakodnak nemzeti dohányboltokkal. söröznek, cigiznek, bicikliznek, minden mindenhol kapható. na, jó, bicikli nem
a Jelínkova söröző volt az első egység, ahová betértünk. a középen ülő helyi Ozzy Osborn éppen a hetvenes évek fociját idézi föl barátainknak, később pedig még arra is vállalkozott, hogy Kenőt megtanítsa egy kézzel gyufát gyújtani. na, az nem sikerült neki
péntek este jártunk egyet a zsidónegyedben, de nem vettük meg a kombinált bérletet 480 koronáért, hogy végignézzük valamennyi zsinagógát, ezért csak kívülről fotóztam párat, például ezt
és a híres zsidótemetőt is csak kívülről, a kerítés alól fotóztam. ebben a temetőben parányi helyen halmozódik mintegy 12 ezer sírkő, de a történészek szerint az évszázadok során legalább 100 ezer sírt építettek itt egymásra
csak egy belvárosi pillanatkép, a lyukon keresztül a pompás Tyn-templom látható, a Husz tér túloldalán
a jobb sarokban ülő nő az egykor legendás U Kata nevű sörözőben látható. a név ne tévesszen meg senkit: a Kata csehül hóhért jelent, ez tehát a Hóhérhoz címzett söröző, mint a freskón is látszik. aki a freskó alá ül, hamarosan kivégzés áldozata lesz a kocsma udvarán. ez a nő is az utolsó sörét issza. ma már nem patinás a hely, kár volt felújítani, de a plzeni sör még most is kiváló
na, ekkora tömeg hömpölygött péntek este az Óvárosban, csak hogy megértsétek, mi elől menekültünk minduntalan a történelmi kocsmákba
például ide, az U Zlatéhu Tygrába, röviden és magyarul a Tigrisbe, ami arról híres, hogy ezen a helyen sörözött Hrabal az aktuális amerikai elnökkel, Bill Clintonnal, amit egy falon függő fénykép is igazol, amelyen még az egykori cseh elnök, Václav Havel is látszik. állítólag Bill még szaxofonozott is az írók tiszteletére, ami szép volt tőle. mi meg most pont annál az asztalnál ültünk, ahol mindez történt 1994. január 11-én
a szokásos városi "páros selfink" Évivel, a belváros egyik szellősebb utcájában, ahová friss levegőért mentünk ki, éppen az Aranytigrisből, mert minden kocsmában szabad dohányozni, ugye
és persze a Két Macskát is célszerű kipróbálni, annak ellenére, hogy a lehető leglehúzósabb hellyé vált, ráadásul a drága étek rossz is: a sült kacsabőr rághatatlan, az átsületlen oldalas viszont rágós. egyedül a knédli hozta a formát, kár, hogy az önmagában nem jó..
cseh eb a Vencel téren. nagyon tetszik nekem ez a jószág, olyan csehes feje van. érdeklődő, de kicsit harapós
a cseh Nemzeti Múzeum (Národní muzeum) monumentális épülete a tér végén. a múzeum előterében gyújtotta fel magát a cseh mártír egyetemista, Jan Palach, amelyről egy feszület formájú installáció emlékezik az utcakövekbe applikálva
Jan Palach (Prága, 1948. augusztus 11. – Prága, 1969. január 19.) cseh egyetemista, aki 1969.január 16-án – tiltakozásul a Varsói Szerződés megszálló csapatainak bevonulása, a prágai tavaszeltiprása ellen – felgyújtotta magát a prágai Vencel téren, az ország védőszentjének, Szent Vencelnek a szobránál.
imhol lányaink fele a múzeum előtti szökőkútnál. innen még sétáltunk egy jót, kicsit kitekintve a központból, de ezt majd a következő bejegyzésben mutatom meg
