hogy ilyen frappáns szójátékkal, a város német nevét említve vezessem be azt a 16 képet, amelyet kiszemeltem arra, hogy velük visszaadjak valamit Brno, pontosabban az ott töltött idő hangulatából. az ismeretterjesztő leírásaimat kedvelőket előre figyelmeztetem: e két nap elsősorban a sörözésről szólt, úgyhogy keveset tudtam meg a város nevezetességeiről, de akit érdekel, itt többet megtudhat. mellesleg jól éreztük magunkat, de legközelebb nem utazunk ilyen messzire sörtúrára: ahhoz bőven elég Párkányba vagy Komárnóba menni..
Emese térképet böngész rögtön a városba érkezésünkkor. mellette az ablakból látható utcakép jelzi: tipikus egykori szocialista külvároson keresztül közelítettük meg a központot, ahol a szállásunk volt
Garancsi doktor első söréhez készülődik a szálloda kocsmájának pultjánál (miután előtte tévedésből a Zulu nevű üdítőt csapoltatta magának, azt hívén, egy addig ismeretlen sörfajtára lelt)
Péter barátomnak malaca van, merthogy a rábeszélésre magammal vitt Rüfkét a kezébe nyomtam a találkozáskor (ők ugyanis egy másik kocsival jöttek)
kicsit később már Rüfkének is malaca volt, mivel játékból belekóstolhatott az egyik sörbe
azért kis szociót is láttunk, méghozzá belvárosi szállodánk bejáratával szemben, mintha a Nyóckerbe csöppentünk volna
és még egy kis szocialista életérzés: egy kibaszott erőmű a város közepén. Ózd szelleme
azért itt egy kortárs modern köztéri drótszobor, egymásra rakott izzókat ábrázol, éjszaka világít. mögötte a helyi színház épülete, épp az Othellót játsszák
a főtér egyik homlokzata. olyan furcsán görnyednek az erkélysort tartó szobrok, nem mint hazai dalia társaik
ide azért ültünk be, hogy egy helyi teraszt is kipróbáljunk (és ez esett útba a keresett kocsmánk felé). elég szar hely volt, afféle resti, mellettünk a cseh államvasutak szerelvényei robogtak, ráadásul - szégyen gyalázat - mintha vizezett lett volna a csapolt Budweiser
ez viszont már egy igazi, öncsapolós cseh kocsma, ahol a körben ülő vendégek maguknak csapolnak, a csap fölött egy kijelző mutatja az aktuális fogyasztást, de van a helyiségben több közös kijelző is, amelyek valamennyi asztal fogyasztását mutatják, így versenyezhetnek is egymással az egyes asztaltársaságok
Emese egy másik sörözőben, egy retró plakát alatt mosolyog kedvesen
nagyjából ennyire volt homályban a társaság, mire visszatértünk a szállásunk kocsmájába, ami mindannyiunk szerint a legjobb volt, legalábbis az általunk aznap felkeresett öt közül
egy tréfás cégér másnap reggel
a Szent Péter és Pál-katedrális: XI. századi eredetű, javarészt gótikus stílusú püspöki székesegyház. ez látható a 10 koronás bankjegyen
brünni kurva
e lejtős utcán már vásárolni mentünk, aztán indultunk is haza, azzal, hogy Pozsonyban mág szétnézünk, de épp odaérve leszakadt az ég, így a szlovák fővárost ezúttal kihagytuk
