év nem nagy idő az emberiségnek, de nagy idő nekem, még akkor is, ha alkatom és kölyökarcom okán mind a mai napig meglepődnek az engem kevéssé ismerők, amikor kiderül számukra az életkorom. ilyenkor általában magyarázkodni szoktam arról, hogy a gének, a biciklizős életforma meg hasonlók, hogy semmilyen érdemem nincs abban, hogy fiatalabbnak látszom, mint amennyi vagyok. pedig hülyeség mentegetőzni. ifjonti külsőm dacára épp úgy lapátra küld a Jóisten engemet is, mint azokat a kortársaimat, akik már két évtizede is saját apjuknak néztek ki. 
de ez most nem érdekes, legyen a mai nap ünnep. kedvesemtől a mellékelt mintájú pólót kaptam ajándékba (persze a sok együtt töltött év összes jó és kevésbé jó élményével, emlékével egyetemben). talán nem véletlenül. amíg anarchista biciklista vagyok a szemében, addig nincs baj.
