külföldi tartózkodásaink egyik legkedveltebb eseménye a helyi konyha megismerése, legalábbis megfizethető mértékig. Horvátorszban ugyan még nem jártunk, de ételeik egy részét már kipróbáltuk Szerbiában és Montenegróban. A Dolac piac mellett álló étteremben sajnos fullasztó húsos bureket kaptunk, viszont az utána evett lekváros rétes isteni volt. üdvözlendő szokás, hogy az ételhez (és a kávéhoz) kérés nélkül adják a pohár vizet is. bizonyára ehettünk volna más egyedi ínyenséget is, ha szeretjük. a halpiac szomszédságában lévő egyik halétteremből bámészkodásunkat látva kipattant egy pincérfiú, és egy edény friss halat villantott elénk: ha rábökünk valamelyikre, azt elkészíti. nem böktünk
egyébként három nap alatt összesen három horvát nőt láttam szépnek: a rockkocsmás pincérlányt és az utolsó napi kávéház felszolgálóját, illetve a pláza pénzváltóját. a többiekben vajmi kevés bájt sikerült felfedeznem, többnyire széles, tésztaarcú teremtések, több kiló festékkel a képükön. vastag lábakkal. a férfiak legalább nem olyan baltaarcúak, mint a szerbek. általában meglehetősen szürkén öltözködnek. különben barátságosak voltak velünk, ha kértünk vagy kérdeztünk valamit, és ez a lényeg
szóval ćevapčićivel tömtük meg a hasunkat második és harmadik nap ebédre egy főtér közeli gyorsétteremben, este pedig Évi szülinapi vacsoráját egy Tkalčić utcai hangulatos, afféle békebeli, kockás terítős étteremben költöttük el, amely a Bela nevet viselte, az idős pincér (Vendelin úr) tudott néhány szót magyarul, amúgy a hely horvát specialitásokat kínált. sajnos a leves szót is ismerte a felszolgáló, így ettem egy tál helyi húslevest. kár volt. viszont a ćevapčićis tál hagymás krumlival, sopszka salátával, ajvárral remek volt, meg is ettük mind. ja, és előételnek kérés nélkül hoztak körözöttet friss cipókkal. aperitifnek Travenica nevű gyógynövényes pálinkát ittam, és az egészet szlovén Laško sörrel öblítettük, mert csak az volt (egy horvát konyha specialitásait fölvonultató étteremben). mindent egybevéve szépen sikerült a születésnapi vacsora, még felhívott barátaink is köszöntötték Évit telefonon otthonról
el ne felejtsem: szombat délelőtt a Mimara Múzeumban tettünk látogatást. ez az intézmény olyan, mint a mi Szépművészetink. többek között Hieronymus Bosch, Rembrandt, Velāzquez, Goya, Rubens, Van Dyck, Renoir, Manet és Caravaggio képek nézegetésével múlattuk az időt a hatalmas terekben. az estét - a szülinapi vacsora után - a már ismert rockklubban töltöttük, ahol Évi kezdeményezésére még táncoltunk is Manu Chaora és Rolling Stonesra..
Diego Velázquez: A gyermek Margit infánsnő
Renoir: A fürdőző
talán a Horvát Levéltár, de nem vagyok biztos
egy baromi ronda szocreál toronyház a belváros szélén
lepusztult és modern épületek együtt. ebben az utcácskában ebédeltünk kétszer
Horvátország tavalyi uniós csatlakozásának emlékműve
a Gradsko kazalište Komedija, a komédiumszínház a Káptalandombon
a többrétegű, teraszos építkezés lenyűgözött
a többszintes építkezés a Tkalčić utcából
a horvátok erősek a köztéri szobrászatban
Évi szája fülig a gesztenyés kávétól a Tolkien sörözőben. kávé Minas Tirithből
kettesben a Tolkienben. ihattunk volna Gimli- vagy Legolas-féle sört is, de horvátot ittunk
rockkocsmánkban második este
folyt. köv.
