éves lett vasárnap, mi pedig jól megünnepeltük ezt a Pótkulcsban, jó sok barátunkkal, óriásira nagyított régi, csaknem 30 évvel ezelőtti, Szófiában készült fénykép alárajzolgatásával
élőzenével, sörökkel és unikumokkal. jól sikerült az összejövetel, legfeljebb a vasárnap nyomta rá kicsit a bélyegét, többen visszafogottak voltak, előbb távoztak a hétfői munkanap miatt (ami, ugye, engem sajnos egyelőre nem érint), de szombatra nem lehetett kibérelni
a helyet a szokásos nagy forgalom miatt. a következő ünnepelt én leszek március 8-án, a sort Péter zárja április 7-én, legalábbis a szűken vett baráti körből.
eredetileg nem akart Kenő nagyszabású összejövetelt, csakhát végül önjáró lett az esemény, sokan eljöttek értesülve a szülinapról, és valószínűleg ez lesz az én évfordulómon is, pluszban köszönhetően
Péter lelkesedésének és szervezőerejének. engem voltaképpen nemigen izgat a félszázadik születésnapom, ha rossz bőrben vagyok, akkor is egy évtizedet letagadhatok az életkoromból, meg persze nem az eltelt évek számával, még csak
nem is a külsővel, hanem az életvitellel, életszemlélettel mérhető igazán az ember életkor-tudata, aktuális lelkiállapota, ami nálam megrekedt valahol a 30-as éveim elején, és azóta is stagnál.
ma például a napsütésen felbuzdulva biciklivel mentem uszodába, csak előtte belsőt kellett cseréltetnem a biciklim első kerekében, de ez sem szegte kedvem, most kellemes fáradtságban írom e sorokat, és várom már a holnap estét, amikor másik barátainkhoz megyünk
este szolid mulatérozásra, iszogatásra és beszélgetésre, és várom a hétvégét is, amikor Veráék nálunk lesznek, és ha minden igaz, kirándulunk Szentendrére, újból megnézni a Karácsony Múzeumot, fittyet hányva a téliesedő időnek
