egy jót ebben a gyönyörű napsütésben. emlékszem, tavaly ilyentájt szintén biciklivel mentünk ki Rákoskeresztúrra, és teljesen szétfagytak a lábaim, míg most rövidnagrágban és tornacipőben abszolváltam a nem is oly tövid távot, míg Évi szoknyában biciklizett. sokadszor is megcsodáltam a 
Hotel Büfé épületét. anyámat, akit nyáron újratemettünk Lőrincen, csakugyan kiszedték az urnafülkéből, így már csak a hűlt helyét láttuk, aztán egy hirtelen ötlettől hajtva eltekertünk a temető végébe, a 301-es parcellához, meg a mellette lévőhöz, ahol számos volt nyilas sírja is található a 
hősök mellett, amire az elmúlt években mutattak rá kutatók. egyébként valamilyen megfontolásból egy sor 56-os mártír nejlonba bújtatott fényképét tették ki sírja mellé, Maléterét például háromszor is, amitől az egész részleg rendezetlennek tűnt, mint ahogy szerintem még mindig nincs rend az agyakban sem 56-ot illetően.
természetesen a 301-esből visszafelé eltévedtünk, és sehogy sem bírtuk megtalálni nagyaszüleim sírját, amit még a főbejárattól indulva is csak nehezen szoktunk meglelni, évről évre külön program anyai felmenőim megtalálása. végül visszatekertünk a bejárathoz közeli egyik útelágazáshoz, ahonnan nagy nehezen valamennyi ős sírját megtaláltuk, felvirágoztuk és megmécseztük. ezúton írom le a mostanáig mindig elmulasztott parcellaszámot: Mamiék a 159-esben nyugszanak. kérdés, jövőre eszembe jut-e itt megnézni? aztán még elbicóztunk a szóróparcellához további két rokon miatt, útközben pedig beleszaladtunk egy hajléktalanoknak fenntartott parcellába, legalábbis mi annak gondoltuk a névtelen fejfák és a bizonytalan életkor-meghatározás miatt, és láttunk egy monumentális kommunista emlékművet, végül még mindig szép napsütésben tekertünk haza. a Lurdy-házban még betoltunk egy sajtburger menüt.
várom már a jövő hétvégét, akkor utazunk a hagyományos Egyed, Csorna, Bogyoszló, Szilsárkány, Keszthely temetői körútra, a szokásos gyertyagyújtásokra és az azt követő eszem-iszomokra a rokonság különböző leágazásainál. legjobban a sárkányiak szoktak tartani: minden évben disznótorossal és házipálinkával kedveskednek, isten tartsa meg ebbéli jó szokásukat. különben temetőkben, különösen falusi kis sírkertekben nagyon szeretek mászkálni, valahogy olyan természetesnek élem meg ott az élet körforgását. jövő hét után pedig valamikor elmegyünk Farkasrétre is, hogy felkeressük Cseh Tamás sírját, amit egyszer már többórás bóklászás után sem találtunk. jó móka ez a temetői ki találja meg előbb nevezett sírhelyet? játék.
a nagy munkákat befejeztem, jövő héten pedig jelentkezem az Amnestyhez, akik ezúttal névreszólóan hívtak hozzájuk médiafelelősnek. nem vagyok semmi jó elrontója, úgyhogy jelentkezem
