ablakpárkány

mászkáltak múlt hétvégén a Balaton-parton, egyáltalán egész kellemes lett az idő vasárnapra, de Keszthely és a vízpart már igencsak az idényzárás utáni arcát mutatta. szinte hajnalban pattantam Évi ottani biciklijére, aminek a nyergét apóssal a méretemhez igazítottuk, aztán önfeledten tekertem egy nagyot a városban, megreggeliztem, és egy merész ötlettől vezérelve elbicikliztem egészen Vonyarcvashegyig, fölgyalogoltam a Szent Mihály-dombra, a kápolnához, illetve bolyongtam keveset a fönti kistemetőben, ahol minden második elhunytnak Angyal a vezetékneve. meglátogattam még Évi húgát, Verát a gyenesi munkahelyén (ettem is egy menüt), és megtudtam, hogy Évit és engem kért meg: legyünk Marci fia keresztszülei. hú! még senkinek sem vagyok a keresztapja, ami az én keresztény elkötelezetlenségem mellett nem is meglepő. hát, novembertől leszek. biztos jó lesz! valami leírhatatlan jókedv kerített hatalmába a minikirándulásom alatt (na, nem elsősorban a temető miatt), és ez a megfoghatatlan jóérzés és az élet derűs szemlélése máig tart.különben jó volt Péter barátommal az autóút péntek délután, a bográcsozás, a kocsmázás a szomszédokkal kiegészülve (Autós Söröző), aztán az esti beszélgetések, legalábbis addig, amíg a memóriám működik. például megtudtam, hogy más a törkölypálinka és a szőlőpálinka, utóbbit kóstoltuk is, tényleg finom. legközelebb halottak napja tájékán megyünk újra a Balatonhoz, előtte a szokásos ünnepi körút a temetőkbe költözött és a még élő rokonoknál: Csorna, Bogyoszló, Szilsárkány és onnan Keszthely. már csak 6 hét..