helyett söröket ittunk tegnap este a zsinagógával szemben, előbb a Kamarában, aztán nem tudom melyik helyen. végül is hazaértem, megvan a biciklim, nem fáj semmim, az irataim is nálam, a rádióban a miniszterelnök nyilatkozik ezerrel, mindent megmentett, kurvajó, él még a nemzet, ettől sokkal jobban érzem magam
azért egy anekdotát megosztok veletek. 
Kenő barátom mesélte, hogy valamikor a kilencvenes évek közepén pilisi házukba beköszönt az idős szomszéd szilveszter este. iddogáltak, beszélgettek, aztán az éjféli koccintás után a vénember elkezdett zsidózni (hogy rájuk nem iszik), mire barátom megpendítette, hogy anyai ágon ő is zsidó. a szomszéd meghökkent, majd a következőt mondta: Hát, tisztelem, becsülöm, de hadd ne mondjak semmit!
gyönyörű fejezet a rasszizmus történetében
