volt mai kirándulásunk végállomása. nem oda készültünk, hogy úgy mondjam, véletlenül kerültünk Dél-Pest központjába, miután a Lágymányosi hídon átérve úgy döntöttünk, hogy a kerékpárutat követjük, ami éppenséggel Erzsébetre vezetett. közben a híd pesti oldalán láttuk a Park nevű szabadtéri szórakozóhelyet, a Zöld Pardon nagytestvérét, de elég valószínű, hogy soha sem leszünk a hely közönsége, annak ellenére, hogy számos általunk is preferált zenekar föllép ott. egyszerűen nem szeretjük a tesztoszteron és izzadságszag elegyében részegen, mutáló hangon jófejeskedő pattanásos fiúk, és tenyérnyi topokban parádézó, affektálva hangoskodó, vihogó és ugyancsak részeg lányok társaságát.
Pesterzsébet viszont csodálatos. miután átverekedtük magunkat a Közvágóhíd és a XX. kerületi városközpont között szélesen húzódó ipari területen, majd azt követő panelsoron, meglepően kulturált miliőbe csöppentünk. hosszú sétálóutca, takaros épületek, működő szökőkút, hiánytalan utcakövek, rengeteg zöldfelület, fák-bokrok, virágok, különféle szobrok, sorban végig kisebb üzletek, vendéglátó egységek, cukrászda, zöldséges, kávézó, söröző, vegyesbolt. 
a korzón sétáló-kiránduló-bicikliző csoportok, sokan fényképeszkednek, mint igazi turisták. egy pillanatig magunk is külföldön éreztük magunkat, mondjuk egy volt szocialista ország valamely takaros főutcáján. a sétálóutca végén magasodik a Pesterzsébeti plébániatemplom szerintünk neogót épülete, előtte szobor reliefekkel.
a városháza előtti Kossuth-szobor tövében elköltöttük a magunkkal hozott szendvicseket, etettük a galambokat (de a verebek sokkal fürgébbek és ügyesebbek a böhöm bólogatójánosoknál), sütött a napocs ezerrel, amolyan igazi nyárelős hangulatban bicikliztünk tovább, és csupán egyetlen külvárosi rögvalót idéző kép rögzült a retina mögé: egy atomrészeg csöves fordult le az egyik padról, ahová óriási erőfeszítések árán sem volt képes visszakapaszkodni.
még néhány érdekesség a Wikipédiából azoknak, akik a fentiek után odavágynak, de lusták rákeresni:
A Soroksárhoz tartozó Gubacs puszta területén az 1860-as évektől két telep alakult ki parcellázások útján. Az egyik Erzsébet királyné, I. Ferenc József felesége tiszteletére az Erzsébetfalva nevet kapta, a másiknakKossuth Lajos után Kossuthfalva lett a neve. A két telep 1897-ben szakadt el Soroksártól és alakult önállóközséggé Erzsébetfalva néven, nagyközségként.
1919-ben, a Tanácsköztársaság alatt a község átmenetileg a Leninváros nevet viselte.
Erzsébetfalva 1923-ban rendezett tanácsú várossá alakult, elnevezése pedig 1924-től Pesterzsébet lett, így feloldva a név és a rang közötti ellentmondást. 1932-ben újabb névváltoztatásra került sor, az Erzsébet nevet a korszellemnek megfelelően átértelmezték, és a város Árpád-házi Szent Erzsébet halálának 700-adik évfordulója alkalmából a Pestszenterzsébet nevet kapta.
Pestszenterzsébet 1950. január 1-jétől több más településsel együtt Budapest része lett és ettől kezdve 1994-ig Soroksárral a főváros XX. kerületét alkotta. Az 1950-1990 közötti időszakban a kerületre illetve a városrészre a Pesterzsébet elnevezést használták, és ezt a nevet használja ma is a kerületi önkormányzat.
