egy kis falu, neve: Mátramindszent/Ildi, Kenő s még Roki is kedveli a viccet./Odamegyünk Ducmenékkel, megnézni a tájat,/reméljük, hogy nem lesz olyan, ami jól meghányat..." e csodás négysoros versikével kedveskedett nekem Évi múlt pénteken reggel, merthogy az utóbbi időben állandóan asztalon hagyott, cetlire írt kis rigmusokkal lepjük meg egymást, és aznap délutánra Kenőékhez indultunk a Mátrába, Ducmennel, Emesével és barátjával, a holland Gusztival
hamar megérkeztünk (Péter úgy hajtott, mint egy állat), szokás szerint vizitáltunk a közeli kocsmában, a kedvünkért még padokat és asztalt is kitettek az udvarra, hogy kedvünkre dohányozhassunk a sörök és rövid italok mellé. utána gyors látogatás a szomszédban, Rokinál, majd gombavacsora a tágas verandán
az este fő attrakciója azonban az volt, hogy Évi idézett négysorosát a legkülönfélébb zenei műfajokban és stílusokban, elképesztő hangerővel előadtuk. volt rock&roll, blues, punk, hiphop, opera, jazz, lakodalmas, magyar nóta és még isten tudja mi minden, 
hangszerül különböző edények szolgáltak, úgyhogy pompásan éreztük magunkat, gyakorlatilag sok ezer decibellel basztuk szét az apró mátrai falucska madárdalos idilljét, de senki nem tette ezt szóvá a helyiek részéről, legalábbis nem emlékszem ilyenre.
szombaton kora délutánra értünk haza, megfáradva, de törve nem
