ablakpárkány

vagy valami hasonló, gondolom nem az, hanem valami más fehéren virágzó csodafa borította be az Ötpacsirta utcát, lenyűgöző allét építve ezzel a közlekedőknek és bámészkodóknak. épp a könyvtárból indultam a Kálvin tér felé, amikor észrevettem, hogy valaki fotózza az utcát, odanéztem, és megértettem, miért. gyorsan lekaptam én is a bevirágult kis utcát, hogy hazavigyem magammal, és most megosszam veletek. ímeaz Ötpacsirta amúgy is emlékezetes hely számomra, a túlsó végén, jobbra van a Magyar Rádió épülete, ahol több mint nyolc évig dolgoztam, innenső felén terül el a könyvtár, ahol mindig szeretek matatni a könyvek között, a sarkon található az Építész Pince, ahol 2011-ben az esküvői ebédünket költöttük el a szülőkkel és a tanúkkal. apu még élt, jól érezte magát, nagyokat koccintott apósommal, sztorizott a gyerekkoráról. szerencsére fényképeken megmaradtak azok a pillanatok, de most inkább nem nézek rájuk