a jobb alkaromon tegnap reggel keletkezett, estére kislabda nagyságúra duzzadt göbből (ami egy régi apró seb kapirgálászásából eredhetett, de pókcsípésre is gyanakodtunk), és tényleg kitört a frász, mert gyerekkoromban azt hallottam: ha egy begyulladt, elmérgesedett sebből a piros csík elindul a szív felé, és odaérve beleviszi a mérget, az ember belehal, illetve ha túlnyúlik a csík a végtagon, amputálni kell a sebesült testrészt. 
hívtuk is az ügyeletes orvost, aki jegelést és Betadine-oldatos kenegetést javasolt azzal, ha reggelre nem múlik, keressem föl a háziorvost. ma reggelre a csíkocskák (két irányból kúsztak), már elérték a hónaljamat is, a göb sem lett kisebb, sőt, feszesebbé és fényesebbé vált, ezért rögtön felkerestem a háziorvosomat, aki felírt valami antibiotikumot (Curam DUO), és sürgősen a sebészetre irányított. ott mintegy 40 perc várakozás után az orvos fölfektetett a vizsgálóasztalra, majd lemetszette a sebem csúcsát, nyomkodott belőle valami izét kifelé, majd fertőtlenített, a nővér pedig egy folyadékkal átitatott lapocskát helyezett rá, alaposan átkötötte gézzel, és hálóval lefedte. hétfőn délután kell visszamennem kontrollra. különösebben nem fájt a beavatkozás, a seb most a kötés alatt érzékenykedik, kicsit viszket, nyelem a tablettákat. úgy érzem, hősiesen viselkedtem. a továbbiakról hétfőn. (a fotó a tegnap esti állapotot mutatja)
holnap azért elmegyünk a Cézanne-kiállításra a Szépművészetibe, a képek előtti sétáláshoz nincs szükség sem az al-, sem a felkaromra, a közérzetem összességében jó, várom a híres ember képeit, majd jól beszámolok róla
