legalábbis ha kinézek az ablakon arra a mocskos időre, amit épp elibénk tesz a természet: eső, eső, eső. jó, tegnapelőtt fölhoztam a bicajt a pincéből, tekertem egy jót a napsütésben, már-már a tavaszban éreztem magam, aztán most itt ez a nyomorult eső, nincs esőkabátom, utálok ernyőt hurcolni (biciklizés közben elég hülyén mutatnék vele), szóval jól megázom majd este, mikor is Kenőékkel Dunakeszire megyek az aktuális filmklubba, ahol reményeim szerint az Ádám almáit nézzük meg, ha mégsem, akkor valószínű hazajövök, más filmre most nem vagyok hangolódva.
tehát január utolsó napja újra elhitette velem, hogy idén is lesz tavasz, lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér
ja, a medve pedig nyugodtan kint maradhat, ha igaz egyáltalán a népi bölcsesség, és épp e napon dugja ki az orrát a barlangjából, már ha barlangban lakik. szerintem a mai mackók már nem barlanglakók
