legalábbis a számunkra, a szüret még hátravan, de ezúttal nélkülünk lesz betakarítva. múlt szombaton a szelésbe segítettünk be, amit úgy kell elképzelni, hogy egyikünk kifúrta a káposztafejek torzsáját, másikunk pedig legyalulta a zöldséget a szelőgépen, aztán a leszelt káposztát vödrökbe vagy zsákokba pakoltuk. végül is nem volt vészes, bár azért alaposan elfáradtam estére. azt hiszem, inkább agyilag viselt meg a munka, benne a délutánban már személyesen gyűlöltem minden egyes káposztafejet. most egy darabig biztosan nem fogok káposztás ételt enni.
szerencsére már fölkészültem az esti műsorra. Heaven Street Seven Szűcs Krisztiánnak meg a gitáros gyerekkel. voltaképp nem vagyok oda a zenéjükért, de még a tűrt kategóriába sorolom. most lassan elbiciklizek a Gellérthegyre, legalábbis a hegy lábáig. aztán a lazarusokhoz. előtte azért még eszem egy sajtburger menüt a MOM-ban. azért várom már az esti kuckózást Évivel! szép napokat nektek!
a képek a nemesboldogasszonyfai csendéletet mutatják. az öreg a sajátosan dekorált háza tornácán a szomszéd Jóska. mindig megkínál pálinkával, általában jobb félével. róla csak azt mesélem el, amikor legutóbbi ottjártunkkor az egyébként külön élő feleségét az alábbi mondatokkal kísérte ki a kapun: "Jó, hogy itt voltál, Marikám, de most már még jobb lesz, ha elmégy a picsába!" kedves, nem?
