akárkik! elmúlt az idei mindenszentekkel és halottak napjával terhelt őszutó/télelő, körbejártuk a vidéki rokonok sírjait is Csornától Bogyoszlón át Szilsárkányig, természetesen keszthelyi kiindulási és érkezési ponttal, sok-sok kajával (pörkölt, sült hús, hurka-kolbász, süteményhegyek) és borokkal, sörökkel, pálinkákkal. oly mértékű tobzódása a hedonista élvezeteknek egy-egy ilyen körút, amit ilyesmiben még részt nem vettek elképzelni sem képesek. másrészt szívesen meghallgatja az ember évente egyszer azokat a rokoni történeteket, véleményeket is az élet kis és nagy dolgairól, amelyekkel egyébként mélységesen nem ért egyet. (a kép a csornai temetőben készült)
a még mindig háttérbe húzódó Balaton siratása is bőven belefér az elmúlásról való elmélkedések sorába. félreértés ne essék: nem a cvancogó turistáktól zsúfolt tópart fölött siránkozom, mi több, nem is siránkozom, inkább fáradt melankóliával ücsörgök a kihalt vízparton, elmúlt nyarak fölött mélázok, de leginkább azt sajnálom, hogy épp érkezésem előtt szállta meg a hintákat egy ifjú pár, így ezúttal a hintázás elmarad. tudni kell, hogy a keszthelyi Libás Strandon vannak az ország egyik legjobb felnőtt hintái (kettő), de most foglaltak, ráadásul bicikli híján egyszerűen hazagyalogolok.
két nap múlva visszatérés Keszthelyre, jön a káposztázás a fagyban, aki netán irigykedne rendszeres balatoni jelenéseink miatt, most megnyugodhat: a földeken és a pincében végzett káposztás munkák inkább a szívás kategóriájába tartoznak...
