az ősz is ittfelejt még?" - írta Radnóti, és tényleg nem tudom, szabad-e évszakokhoz, hőérzetekhez, napsütéses órákhoz kötni a lelkivilágunkat, én azért szeretem a pusztulat nyitányát, a fai levelek elszíneződését, elszáradását és lehullását, az avar zizzenését, a kabátomat záró zippzár behúzásának a visszavonhatatlanságát. közeleg a tél. sosem lesz tavasz. a hajléktalanunk eltűnt a sarokról a párizsinkkal együtt. jönnek az ünnepi fények
"lesz még egyszer ünnep a világon?" zavar az idő, amit jeles napokkal foglalunk keretbe. mire minden? nyilván a röpke boldogság bűvöl meg, én például egy helyes bokornak is tudok örülni, tudván, hogy ennek semmi értelme. dehát. ha belegondolnék ennek az egész 'élet' nevű játéknak a lényegébe, azonnal kivégezném magam. inkább próbálok örömpillanatokat szerezni magamnak és másoknak, például rámosolygok minden szembejövőre, felveszem a telefont, és azt mondom: "örülök, hogy hívtál, kedves"
