körülbiciklizése a két évvel ezelőtti balatoni kör után gyermeteg vállalkozásnak tűnt már a kezdetektől, valójában nem is sportteljesítményt akartunk abszolválni tesóval, unokatesókkal, hanem élvezni a három napos együttlétet, ami maradéktalanul sikerült is, mint azt talán az alábbi képek is igazolják.
az első kép közös nyalás közben ábrázolja társaságunkat a pákozdi cukrászda teraszán. nyalás előtt röhögtük szénné magunkat a magunkról készült közeli grimaszportrékon, amelyek az összeállítás végén láthatók majd
még az első napi bőkezűség vezetett bennünket a velencei Aranykút Étterembe, ahol annak rendje és módja szerint Unicum/Jáger koccintással ünnepeltük magunkat és a kirándulás kezdetét. Évi a fotós, mert ő szokása szerint nem ivott rövidet
a másnap aztán a pákozdi tankágyú csövére mászatta két társunkat, mondhatni szokás szerint, hisz egy komáromi ágyúcsövön már himbálóztunk egyszer
később Edit jóvoltából megszólalt a lélekharang is, ha nem értünk, hát a doni áldozatok lelki üdvéért, mivel a harang az ő tiszteletükre emelt emlékműnél várakozott lányunk rángató kezeire. a húzogatásban (is) bátor Edit azért kicsit megijedt az erőteljes hangtól, és gyorsan elengedte a harangkötelet
a következő képen már az is látszik, hogy biciklitúrán voltunk. éppen Pákozdról tekertünk tovább Dinnyés felé. nagyjából ez volt a leghosszabb összefüggő, természetközeli bringaút, bár a fotón pont egy M7-est átívelő felüljárón állunk
Dinnyésen sok látnivaló nem akadt, csak egy madárlesre másztunk föl, ahonnan remek kilátás nyílt a tavat övező nádasra, szárnyast azonban egyet sem láttunk, annak ellenére, hogy a kilátóban vagy 5-6 féle madár megfigyelhetőségét ígérték. így csupán egymást láthattuk 10 méter magasban
Agárdnál hárman vízbe merészkedtünk, mi több, vízilabdázásra ragadtattuk magunkat, lévén kapu lebegett a vízfelszínen. szerintem a mi teljesítményünk ezúttal szinkronban volt az olimpiai pólósainkéval, bár érmeket nekünk sem osztottak
íme egy csendélet a vízbe nem merészkedő Veráról és az ő hattyúiról. több madár nyak- illetve lábpirszinget viselt, jelezve, hogy a hattyúk is kezdik követni az aktuális divatirányzatokat. mondjuk fülbevalós madárra kíváncsi lennék, esetleg a fülesbagoly jó eséllyel pályázna egy ilyen ékszerre. na, de fogpirszing madárnak?
az alábbi képeket táplálkozási csendéletnek tekintve nem kommentálom: fogyott minden a gárdonyi kempingben, ami ott csak fogyhatott: lángos, palacsinta, hal, hamburger, sör és fröccs. mi viszont híztunk
a velencei Drótszamár Kempingben másnap este már az olcsóbb, ám jóval érdekesebb táplálkozási verziót választottuk: pörköltet főztünk bográcsban. isteni lett, bár Évi és Edit kicsit túl csípősnek érezte. mindenesetre maradt belőle jócskán, amit Edit másnap a napon fölmelegítve befalt reggelire (!)
itt szintén demonstrálandó a sportolási hajlam: én pózolok frizbivel a kezemben. háttérben jobbra a házunk
Vera - miután sokadszorra becsűrte a fejét a bográcstartó állvány vasába - épp hűti az aktuális púpját a mélyhűtőből elővarázsolt Hubertusszal, legalábbis az üvegével. némely fejbeverés olyan csattanással járt, ami a többieknek is fájt, de Verának meg sem kottyant: e képen is mosolyog. én üvöltöttem volna a fájdalomtól
újabb csendélet az agárdi strandon másnap: a fürdőzés a nagy szél miatt elmaradt, helyette dagonyáztunk egyet a szellemstrandon. rettentően kevesen voltak, mint egy büfés srác mondta, az egész szezonban gyér volt a forgalom
Évi ugyanott olvassa az általam ajánlott Ulickaja-regényt. mindenkinek bátran ajánlom a testes könyvet, higgyétek el, a vége felé sajnáljátok majd, hogy lassan elfogynak a betűk
zárásként itt a keszthelyi pavilonsor a megérkezés után: térképpel igazoljuk, hogy sikeresen teljesítettük a Velencei-tavat övező 28 kilométeres útszakaszt. mit mondjak: a Balaton 210 kilométeréhez képest ez óvodás etap, de közben számos szép élményben volt részünk. például amikor Zsolti nekigurult a biciklim hátsó kerekének, amely úgy beragadt, hogy kilométereket kellett vállon cipelni a cajgát Gárdonyban, amíg találtunk egy lelkes kerékpárbarát nőt, aki kocsival visszavitt a velencei Drótszamárba bringástul, ahol a szerelő használhatóvá kalapálta a járgányt. összességében kedves volt velünk mindenki, akivel csak interakcióba keveredtünk, jól telt a kirándulás három napja
most pedig jöjjenek az ígért grimaszok Pákozdról, szöveg nélkül
jövőre Tisza-tó
