nem mondott le, mert miért is? úgy van jól minden, ahogy. olyan elnöke van, lesz az országnak, amilyet megérdemel. olyan emberek dirigálnak itten, akikre az ország java részének szüksége van. csaló elnök, csörgő-morgó sámán a korona körül. ez van, ide születtem. nem kevés közöm van ehhez az országhoz, a városomhoz, a kerületemhez, a körzetemhez, a lakásomhoz, hozzám. soha nem tudja szétbaszni ezt a közt egyetlen fasz politikus sem. utálom azokat a szavakat és fogalmakat, hogy ország, haza, nemzet (ezt különösen), házasság, szentség, család, szent család. megutáltatták. nem akarom rájuk kenni, valószínűleg ezek az értékek eddig sem voltak számomra oly becsesek, hogy tűzbe menjek értük. azt hiszem, semmi sem oly becses, hogy tűzbe
lehetne élni szépen, harmonikusan, toleránsan, a másik faszságainak elfogadásával. vannak helyzetek, amikor lehet jó beszélgetni egy nácival, amikor előbújik belőle az ember, amikor egy röpke pillanatra pont olyan, mint én vagy te. ez a pillanat ritka kincs. nincs időm
