reggel megyek ki a fürdőszobába, visszafelé vetek egy oldalpillantást az előszobai cipőkre, és mit látok a bakancsomban? az egyikben Mikulás-csomagot és szaloncukrot, a másikban kedvenc napilapomat és rejtvényújságomat. na, mondom magamnak, itt járt a Mikulás. megérdemled a figyelmét? fogjuk rá, hogy igen. azt viszont nem tudom, hogy kerültem be tucatnyi kollégám közé, akikkel együtt meghívást kaptam januárban Brüsszelbe, és a teljes útiköltséget az EU állja. örültem ennek az ajándéknak is, mi tagadás
hétvégén megvolt káposztaszüreti részvételünk Nemesboldogasszonyfán, vagyis a keszthelyi birtokon. szombaton szétfagytam a nyúlós, ködös, hideg időben, vasárnap pedig csaknem leizzadtam a tízfokos meleg napsütésben. nem emlékszem, mikor fordult elő utoljára, hogy Mikulás napján még bicikliztünk, most így történt. az meg külön jó volt, hogy É. szülei szombat este meghívtak a Jóbarát Étterembe, ahol ezúttal degeszre ettem magam Ördögpecsenyével.
most már csak annak drukkolok, hogy a következő két hétben szerencsésen szerveződjenek az interjúim, riportjaim, hogy valóban nyugodtan tölthessük az ünnepeket Keszthelyen és itthon. szilveszterig jó lenne megvenni az ülőbútort, amire S. ad pénzt. nagyon kedves! A. már adott az új mosógépre, amit tegnap este meg is nézett, merthogy először járt nálunk. römiben ezúttal én villogtam. két képem az idei Mikulás-termésünkről készült
