tördemicen is jártunk a hónap közepén, csak Montenegró vége miatt nem számoltam be róla. após vett rá, hogy menjünk ki a birtokra bort fejteni, és ki is mentünk, és bort fejtettünk. a pince és a fölé húzott ház elhanyagolt, mégis szerethető, én legalábbis szeretem, mint ahogy a szőlőt is, ahová szeptembertájt szüretelni is szoktunk menni, csak tavaly valamiért elmaradtunk, de idén megint megyünk
a szölőszüret jó munka, 
közben beszélget az ember, egyesek danolásznak is, én azért erre nem ragadtatom magam. a tördemici szüret érdekessége, hogy nem borfélét iszunk közben, hanem hűtött dobozos sörrel a vödrében bukkan föl időnként valamelyik rokon, többnyire É. keresztapja. de ott soha nincs berúgás. valahogy a jó levegőn végzett munka meggátolja, hogy az ember fejébe szálljon. a sör
van ám ott minden, ami a borászkodáshoz elengedhetetlen, például ez a prés itten
és ott van É., aki szereti a hullott almát, azzal van tele most is a sárga szütyője. ő egyébkénz szereti a hullott szilvát és sárgabarackot is. meg engem
