méghozzá a Rákoson, merthogy Szegednél és a romániai Kolozs megyében is van ilyen nevű település, de mi a Rákos előtaggal bíró városrészen kirándultunk vasárnap Katóéknál, mint a kerülethatárt jelző rovásírással is összebarmolt tábla mutatja. (istenem, meddig tart ez a teljességgel tudománytalan magyarkodó idiótaság?!) nyilván azok a derék hajléktalanok is igaz magyar véreink, akik a kerület kiserdőiben valóságos bádogvárost építettek maguknak, és szanaszét szemetelték a zöldövezetet, de miért is ne, hisz rovásírásos táblákra fontosabb a pénzt költeni, mint a rászorulókra, hogy kellően demagóg legyek. mindegy, a röpke bicajozás K-ékkal jó volt, a gyerekeik nagyszerűek, Kató pizzája kiváló, és életünkben először láttuk az Ázsia Centert, mi több, fagyiztunk is benne. tulajdonképpen olcsó kínai szemét igényesebb kivitelben.
hazafelé még bevásároltunk a másik hulladékláncban, az Aréna teszkójában, ám hazafelé láttunk egy mókust a Mosonyi utcában, aki fürgén átszaladt előttünk az úttesten, majd egy kétszintes ház oldalán fölszaladt a tetőre, ahol önfeledt rágcsálásba kezdett, na, ekkor fotóztam le. ki tudja, miért szeretjük ezeket az állatokat? talán mert olyan bohócok:)
ma reggel pedig elbicikliztem Kaszásdűlőre, merthogy mostantól ott van a szerkesztőség. 45 perc volt az út, nem olyan borzasztó, mint hittem, de azért nem 10 perc, mint eddig, plusz eléggé lehangoló a külszínen vezetett csövek mögött felsejlő szürke panelek látványa, igaz, a másik irányban zöldellő dombok magasodnak, de nem lehet mindig egy irányba nézni, mert még elüt valami. most meg lóg a lába a viharnak, vagyis holnap mehetek ki tömegközlekedéssel...
