Lázár, Fidesz-frakcióvezető, amennyi az általa a hódmezővásárhelyi közgyűlésben kijelentett mondata: "akinek nincs semmije, aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér. Annak annyi az élete". mondja mindezt az az ember, aki néhány hete még botrányos luxusautóhasználata miatt volt kénytelen magyarázkodni, korábban pedig szégyentáblán alázta meg városa azon polgárait, akik nem vették igénybe a szociális juttatásokat. honnan a faszból jött ez az ember?
az pedig már csak keserű mosolyt fakaszt az ember arcára, amit legfőbb közjogi méltóságunk kanyarított egy hegyeshalmi csárda falára: "Első álamfői látogatásom első álomásán. Köszőnettel: Schmitt Pál, 2010. szept. 7." gratulálok. és mindemellett az államfő kezdeményezi annak a magyar nyelvnek a védelmét, amelyet nap mint nap agyonbasz az irományaival és beszédeivel.
a legfélelmetesebb ezekben a politikusi megnyilvánulásokban annak felismerése, hogyan képes a túlhatalom elkorcsosítani a lelket, illetve mennyire képes kiiktatni az emberek többségében jól működő egészséges fékeket, amelyek megakadályoznák, hogy meggondolatlan kijelentések elhagyják a szájukat, vagy tisztában legyenek tudatlanságukkal, jelesül a magyar nyelv, a helyesírás nem ismeretével. e vonatkozásban párhuzam vonható a két megnyilvánulás között.
egyetértek TGM véleményével, mely szerint "az ország hanyatlik", és "Új köztársaságot kell alapítani. S ha csak száz év múlva, akkor is megéri".
ehhez képest felüdülés volt tegnap este megnézni Marc Forster Papírsárkányok című filmjét, amely a szovjetek, majd a tálibok által szétzilált Afganisztánba ágyazva történetét, megmutatta, hogy az egyént semmilyen elnyomás nem menti fel a felelősség alól, és a diktatúrában is van mód megőrizni az emberi méltóságot.
Magyarország autokrata berendezkedés felé halad. nem tartok vele
