bár ezúttal az ország szívcsakráját nyomokban sem láttuk, nem is éreztük, tehát vagy rossz magyarok vagyunk, vagy eszement faszság az egész csakrás hülyeség, én inkább az utóbbiban hiszek, sőt, biztos vagyok benne.
kirándulásra viszont remek vidék a Pilis, szinte lemásoltuk a majd egy évvel ezelőttit, csak a Holdvilág-árok fölött Szörényi Levente szelleme lebegett, míg ezen az útvonalon nem tapasztaltunk ilyesfélét, viszont csodás tájakon haladtunk keresztül Pilisborosjenőt elhagyva, voltak emelkedők, lejtők, égig érő fenyőfák, napfény, esőcseppek, szélmozgás, zuhatagos patak, tó, lovak villanypásztorral
a villanypásztorok szó hatására rövid szakrális fejtegetésbe bocsátkoztunk K-ékkel arról, vajon József és Mária miért nem hálták el a nászéjszakájukat, hogy Mária szűz tudott maradni a Szentlélek általi szeplőtelen fogantatásáig, mikor pedig már az ács neje volt, de nem jutottunk megnyugtató eredményre. végül elénekeltük közösen a Pásztorok, pásztorok, villanypásztorok... kezdetű Jézust dicsőítő örökzöldet
aztán a tevealakú Teve-szikla érintésével megérkeztünk fő
úticélunkhoz, az egri várhoz, legalábbis annak azon részletéhez, amelyet a Huszárik-féle Egri csillagok forgatására emeltek 2008-ban, amit emléktábla is hirdet. kissé csalódottan konstatáltuk az objektum összegányolt voltát, a helyenként vasbetonos férceléseket, a graffitisek által lefújkált falakat, bár ezeken a felületeken még a tegek hatottak a legüdítőbben
aztán volt még egy erdei eltévedésünk a sodronyhíd után, ahonnan
egy kedves kutyás nő jóvoltából visszatévedtünk a helyes útra, amely a tavacskához vezetett, amit nem néztünk meg közelről, majd következett a kilométer hosszú földút a kiindulási ponton hagyott autóig, ám előbb még ittunk üdítőt, kávét, sört egy útszéli kocsmában, ahol az utolsó képen látható kiírást láttuk az ablakban, valószínűleg Schmitt Pál kezeírását
a sodronyhídon azért csak én, mert más nem mert átmenni a balesetveszélyt jelző tábla miatt
ez a kép pedig valamennyire érzékelteti azt a reménytelenséget, amelyet az utolsó iszonyú hosszú etap jelentett a pusztaságban, amit már borzasztó fáradtan kellett abszolválnunk, de ez sem rontott a kirándulás hangulatán
itt meg az ominózus schmitti kiírás, amelyen jól látható a Nemzet Tollának azon törekvése, hogy ápolva újítsa meg a magyar nyelvet. végül is igaza van: ha a kipp-kopp ikerszóból indul ki az ember, akár két p-vel is írhatja a kopog szót. a köccsög
(Zsóka néni egyébként kedves volt)
és ide már csupán egy link kívánkozik, mégpedig a The Asteroids azon klipjét jelölve, amely Heineken-reklámként vált ismertté. napok óta nem tudom kitörölni a dallamát a fejemből, de egyelőre ezt nem is bánom
