ülök itthon, É. ma este utazott Keszthelyre, holnap követem. ritkán fordul elő ilyen az életünkben, mármint hogy külön töltjük az éjszakát, épp ezért szokatlan. egyébként már én is az utazás lázában égek, ami megerősíti azt a lelki alapvetésemet, hogy nem érzem magam igazán komfortosan Budapesten. azért nagyon eltávolodni sem tudnék, egy másik városban valószínűleg rövid idő után depresszióba fordulnék. az a baj, hogy olykor itthon is ez történik
"tél tábornok seregei megindították a támadást" - hallom a tévéből az időjárás-jelentést. borzasztó, hogy a magyar köztelevíziózásban még mindig vannak ilyesfajta közhelyekkel operáló figurák, és nincs senki, aki szólna nekik, hogy ez kurvaciki. persze nem ez a legkínosabb a honi médiában, csak most ebbe szaladtam bele, mert kíváncsi voltam, milyen időben szedegetjük a káposztát hétvégén. hát, azt mondják, iszonyúban
azért jó lesz Keszthelyen, szombat este szeretnék körbesétálni a városban É-vel, vagy ha nem tart velem, egyedül. van valami különös élvezet a téli Balatonban, és egyfajta arisztokratikus egyediség abban, hogy nem csak a strandoló gatyás-bikinis-mezítlábas-németturistás-diszkózenés Balatont ismerhetem, hanem a fagyos-havas-néptelent is. karácsonyi fények a tóparton. nahát
az igazi feltöltődés a karácsonyi utazásunk lesz, akkor több idő jut a melankóliára és költészetre
