a legutóbbi bejegyzésembe beletettem ugyanazt a veszprémi képet, amit már beletettem egy korábbiba is, és nem is vettem észre, É. szólt. sebaj, most már nem veszem ki.
viszont ez a kedves fotó most jelenik meg először a világhálón, rajta É. a képről az a Cseh Tamás szám jut az eszembe, amikor az álmos tanárnő elalszik a fűben a virágok között, ott fenn, a Lajos-forrásnál
ma a szokásos majális a Városligetben,
nagycsaládos prolik és nyugdíjas kommunisták, popzene, sör-virsli, vattacukor, magamtól elkerültem volna, de az ügyelet miatt ki kellett mennem. később beugrottunk a Turisztba a minéninkhez, majd még áttekertünk a Tabánba Nagy Feróval és a Beatricével nosztalgiázni, azok a boldog szép napok... legalább bepillantást nyerhettünk, hogyan mulat az egészséges magyarember OV országában.
és még egy képtartozás pótlása,
az egyik felirat, amelyiket korábban említettem. most is tetszik. néha megpróbálok annak az embernek a lelkivilágába helyezkedni, aki az éjszaka leple alatt veszi a fáradságot, hogy ráfújja ezt a mondatot egy óriásplakát felületére. hát, nem könnyű
(sajnos a másik feliratot, a Reáltanoda utcait időközben leszedték, talán a szarós bevándorlók, így nem tudtam lefotózni, de remélem, elhiszitek nekem, hogy az állt a papírlapon, amit idéztem az előző bejegyzésemben)
és akkor már itt van az egy héttel ezelőtti Criticalmassról egy-két fotó a számosból, nem feltétlenül a legjobbak, de most ezeket választottam.
