aztán majd jön a V2. persze nem a Führer csodafegyvereire gondolok, hanem így rövidítem a Veszprémi útról szóló bejegyzéseket. szóval V1. röpke két óra alatt megérkeztünk a városba, É. unokahúga, E. fogadott minket az állomáson, ami valóban állomás,
pályaudvarnak semmiképp nem nevezném, pedig az ember azt hinné, egy megyeszékhelynek nagyobb a vasúti parkja. Veszprémnek nem nagy, ráadásul a település neve ki sincs írva az állomásépület homlokzatán. ha véletlenül hirtelen fölébredve kipillantanék az ablakon, és nem hallanám a hangosbeszélőt, és nem tudnám az órámra nézve, hogy éppen akkor kell megérkeznem, ha egyetlen utas sem lenne a fülkében, akitől megkérdezhetném, hol vagyunk, simán továbbutaznék. de ilyesmi csak nagyon sok véletlen egybeesése után képzelhető el.
gyors kávé a restiben (büfé azért van), majd irány E. albérlete, ami közel van az állomáshoz, egy négyemeletes sárga kockaház második emeleti lakása. gyors lepakolás a szobában, biciklik lakatolása (E. nem tudott bringát kölcsönkérni), majd E. autójával irány a központ, ahol először bepillantást nyerhetünk az erdélyi kürtőskalács készítésébe, mivel a kalácsoslány E. havernéja
.
utána ebéd a közeli Hungária Étteremben. önkiszolgáló, de takaros, a vázákban vágott virág (nem mű), kockás abrosz, házias ízek, mindenből félárú féladag is, igazán filléres, ráadásul szombaton délután szépen süt a nap, így a teraszon eszünk; én csontlevest, rántott húst, sültkrumplit és káposztával töltött uborkát.
tovább sétálunk a szecessziós Petőfi Sándor Színház felé, amelynek homlokzatán még mindig Ötvös Csöpit gyászolják. de elhaladunk szegény hülye Melocco Miklós Brusznyai-emlékműve előtt is (valami fehér madárszoborral emlékezett a szobrász az 56-os veszprémi tanáremberre), aminek talapzatáról már levésették az ominózus Radnóti idézetet, amelyet meggyalázott Melocco önkénye, amely a költő csecsszopók kifejezését csecsemőre változtatta, mert az eredeti szót túl durvának ítélte. a marha. a szobortól aztán fölfelé vettük az irányt, egyenest a Várba, de előbb még kiültünk a Gesztenyés Sörkert udvarára sört inni (csapolt Aranyfácán, isteni)
, majd E. tönkrevert minket billiárdban, miközben diszkóztunk a zenegépből, Tankcsapda és Máté Péter számokat, aztán tényleg elindultunk fölfelé, a középkorba.
a folytatásig lehet nyálcsorgatva nézegetni ezt a vidám képet, amely egy szép város hangulatos sörkertjében készült az Úr 2010. esztendejében, április hónap 17. napján, a korsó méretű pohárban hideg szlovák sör várja, hogy a fénykép elkészülte után jól megigyam
