kedvem a munkámhoz, viszolygok a gondolattól, h holnap reggel be kell vonszolnom magam a munkahelyemre, és ott produkálnom kell magam. ráadásul szombaton ügyeletes is leszek (ma is tudósítottam, péntek este és szombat reggel is dolgoztam), vagyis semmivel sem lesz rövidebb a hetem, sőt. ráadásul nem kapok pozitív visszajelzéseket, pedig néhány jó cikkem volt a héten, és hát sikerélmény nélkül még nekem nem megy. megint csak úgy érzem, h nem vagyok a helyemen. egyelőre maradok a saját értékeim és ritmusom mellett, meglátjuk, meddig húzom
a mai ünnep messzemenőkig igazolta a várakozásomat, a rasszista csőcselék megint exponálta magát a Petőfi-szobornál. a primitívséget egyszerűen nem vagyok képes megszokni, akárhányszor is szembesülök vele. megint fölrémlik előttem egy csöndes, kiegyensúlyozott vidéki lét képe, ahol gyermekneveléssel, gazdálkodással, irodalommal és zenével, a köznek hátat fordítva éldegélünk É-vel. olykor barátokat hívunk, jól megbeszélgetünk mindent, aztán megint hetekig remetelét. és utazások ide-oda. előbb-utóbb úgyis az lesz. (direkt nem tettem fel árpádsávos képet, azok nélkül is szomorú volt Demszkystül, kordonostul ez a mai délután)
holnap este azért jó lesz beszélgetni Palya Beával, vele mindig jó. csak a felkarom gyulladása enyhülne már, legalább annyira, h aludni tudjak éjszaka. este még bedörzsölöm és É-vel befásliztatom, meg veszek be gyógyszert is, talán segít. akkor is szép lesz a kedd, na!
