hogy a hét elején megtudtam, van pénz februártól a hétfői műsorom folytatására, és ez némiképp lelassította a szinopszisküldést az új rádióba, persze nem dőlhetek nagyon hátra, legfeljebb nyárig tűnik biztosítottnak a munka, úgyhogy mégis pályázok műsoridőre
a keddi uszodázás csalódással indult: bár 200 forinttal olcsóbb a belépő, hetekig nem működik a szauna, a gőz és legújabb kedvencem, az élményfürdő; marad a szimpla úszás, ja és a forróvizes tusolás. vasárnap a sportba megyek megint? az viszont kellemes meglepetésként ért, h úszás közben, a sávomban találkoztam hosszú idő után ifjúkori nagy szerelmemmel, úgyis mondható, az első nővel, akivel félig-meddig együtt éltem az újpesti albérletben. Adél most, negyven fölött is remekül néz ki, sudár, kedves mosolyú és még mindig szőke; címet és számot cseréltünk, egyszer talán leülünk beszélgetni a köztes évekről
a műsoraimat sikerrel abszolváltam, és kínkeservesen, de szerda estig megírtam a cikkemet a kettősökről, őszintén szólva nem ez lesz életem főműve... ennél a lapnál már szinte csak az érdekel, h megkapjam az írásaim utáni pénzem (amely egy ideig csak a folyószámlám negatívumát apasztja), szakmai kihívást már nem látok ebben a tevékenységben, igaz, régóta tudom, h egy sóhivatalnak dolgozom
szerda este még volt egy többórás, remek beszélgetésem gyümölcs- és zöldségnevű kolléganőimmel a hungária körúti gusztáv pubban (elfogadható dizájn, korrekt kiszolgálás, igazán olcsó árak). különösen utóbbival, Szilvivel hatolt a magánéletek mélységeibe a beszély, ami a nehezen megnyíló Sz-t ismerve nagy szó. a közben megivott 3 és fél sör jóformán meg sem kottyant, mire a békávés sztrájk miatt hazagyalogoltam a hidegben, teljesen kitisztult a fejem (és enyhén megfáztam)
és még egy apróság: Zsuzsától hallottam kedden, h egy idős hölgy miután végigutazta a sztrájk dacára mégis közlekedő egyik békávé-járaton a fél várost, leszálláskor az öklét rázva rikácsolta a sofőrnek: "te szemét sztrájktörő!" ilyenkor szokás isten állatkertjének méretét emlegetni...
