Kovács László és Gál Zoltán elvtársakkal súlyosbított szocialista nőnapi rendezvényen vettem részt tegnap a hetvenes években. a legfigyelemreméltóbb momentumra a férfivécé ajtaján akadtam egy nyomtatott felirat formájában: A rend és tisztaság a műveltség fokmérője. gyönyörű! ezek szerint egy sor műveletlen barátom és rokonom van, és olykor magam is alulművelt vagyok. de hát a vecsésiek biztos tudják, mit írkálnak a vécéjükre.

a futva elért vonat aztán egyenesen a Turisztba röpített, ahol is beszorultunk a vécé melletti sarokba É-vel, I-vel, L-cel és B-val, és hát mára meg is fájdult a gyomrom, na nem a vécé közelsége, sokkal inkább a szülinapra való hivatkozással leküldött unicumok miatt. majd' fél éve A-val is odaszorultunk, azután is fájt a gyomrom, úgyhogy talán a hellyel is bajok lehetnek. a T-ból mindenesetre elegem lett egy időre. É-vel el is határoztuk, hogy úgy objektumokat fogunk felkutatni a jövőben. (a képen a vecsési mulatság táncosai)

még a fájás előtt jót ebédeltünk Zs-éknál, a mostani ebéd ízlett legjobban az eddig ott elfogyasztott ételek közül. póréhagyma leves, sajtos hús sültzöldséges rizzsel. pedig ettünk már ott pulykát és őzet is.

most estül, mintha tompulna a fájsz, talán beleakadunk valami jó filmbe is. ha nem, megnézzük az Apokalipszis most című Coppola opuszt. és keddig nem kell a dolgozóba menni!