ablakpárkány

Ez volt a szállodánk neve: Hotel Berlin, Berlin. A Lollapalooza Berlin igazgatója, Szép Fruzsina intézte nekünk a szállást a német főváros buzinegyedének legszélén, a Lützowplatzon, ahová evvel a géppel repültünk:Kicsit még most is szorongok a gépen, főleg fel- és leszállásnál, amíg érzékelni tudom a lenti tájból, milyen magasan vagyunk. A felhők masszájában már megnyugszom. Aztán megint jön a rossz érzés ereszkedéskor, kivált, amikor éles szögben megdől a gép, és még rezeg is kicsit.Szóval buzinegyed. Ők maguk hívják így a Nollendorfplatz környékét, amihez közel a Schwules Museum, és még az útikönyvek is megemlítik az e helyt virágzó melegkultúrát. A Lützowplatzon álló szállodánk tájékán a szubkultúra egy speciális válfaja dívik: a testhez tapadó latex egyenruhás, korbácsos melegek rajzottak arrafelé. Mi tagadás, meglepő volt a látványuk. Berlin más pontjain fel sem tűntek a kézen fogva sétáló fiú- és lánypárok.Aztán bemetróztunk (U Bahn) az Alexanderplatz környékére, mert találkozónk volt a Berlinben élő Dalos György magyar íróval, irodalomszervezővel, akivel a Park Inn Hotel kávézójában beszélgettünk kortárs írók vállalható és vállalhatatlan dolgairól, hisztijeiről, dörgölőzéseikről,hiúságukról és zsenijükről. Később csatlakozott hozzánk útitársam, Göczey Zsuzsa norvég barátnője, a kiváló műfordító, Tuna is, onnan kezdve három nyelven folyt a diskurzus. Előtte fotóztam ezt a kis szobrot a közelben.Arrafelé láttam ezt az összekapcsolódó, szétszakadozó térinstallációt is az út közepén. Igen tetszetős. Mellesleg engem ez az útszakasz a hosszúkás, középen ugyancsak járdás, füves, sétálós prágai Vencel térre emlékeztetett. Persze Berlin egész más.A Berlini tévétorony (németül: Berliner Fernsehturm) Berlin egyik fő látnivalója, Németország első, Európa negyedik legmagasabb szabadon álló épülete, 368 méteres magasságával. Közvetlenül a város központjában található, az Alexanderplatz és a Rotes Rathaus között. 1965 és 1969 között épült az NDK kormányának megbízásából, jelenlegi tulajdonosa a Deutsche Telekom egyik leányvállalata, a Deutscher Funkturm. Számtalan rádió- és televízióadó rajta keresztül sugározza műsorát. Tagja a legmagasabb épületek világszövetségének. 2012-ben fölmentünk Évivel, persze lifttel. Megérte.Itt már a Lützowon egy nyitva tartó étterem/sörözőben isszuk Zsuzsával a napi búcsúsörünket, mint látható, a Benediktinert, amit a pincér pilseni típusú sörként szervírozott, ami tévedés, mert ez a sörital egyáltalán nem volt a pilseniekre jellemzően kesernyés, inkább lágynak mondanám. Jó volt.A Hotel Berlin, Berlin. Én még életemben nem szálltam meg ilyen pompás szállodában. A belső térben süllyesztett hálórész (mellesleg mindketten kétágyas szobát kaptunk), nappali rész dívánnyal, kis asztallal, baromi jó lokális fényforrásokkal, kávéfőző kis kapszulákkal (nem mertük kipróbálni), üdvözlésül pohárnyi színes gumimaci, két üveg ásványvíz, aztán lelépkedsz három lépcsőfokot a hálóban süppedős szőnyegen terpeszkedő franciaágyhoz, ami egy fél falat betöltő plazmatévére nézett. Tovább lépkedve a minden igényt kielégítő fürdőszoba. Ágyam esti hangulatban. Balra mögöttem a tévé, jobbra tovább a fürdő, az ágy fölötti párkányon túl a nappali. Ja, és jobbra a "fal" végig üveg, azaz ablak, mely a teraszra néz, illetve onnan jól láttam balra a Győzelmi Emlékművet a Tiergarten közepén, jobbra a távolban a Tévétornyot. Első nap.