ablakpárkány

Ott van például a lopás. Első komolyabb bolti lopásaim tízes éveim közepére tehetők, és mint sokaknál, nálam is a cigaretta vezette a lopott áruk listáját. Ha lúd, legyen kövér alapon nem elégedtem meg holmi silány hazai füstölnivalóval, mint az anyám által akkor éppen szívott Fecske, ne adj isten Románc vagy Munkás. hanem a küllemében nyugatias, celofánborítású, színes Milde Sorte volt a célpont. Tudat alatt éreztem, mekkora balfaszság lenne mondjuk Munkással lebukni.
      Mellesleg a Milde Sortét az Egri Dohánygyár termelte, 1976-ban egy doboz 15 forintba került. Bizsergető érzés volt zsebre vágni, és kisétálni vele az üzletből, persze szigorúan úgy, hogy egy nyalókát, más biszbaszt azért vásárolt az ember, hogy ne legyen olyan feltűnő. Aztán irány a játszótér, hogy a bokrok közt sok-sok szenvedéssel teli füstnyelés, köhögőroham, öklendezés után rendesem megtanuljam letüdőzni a dohányfüstöt Péter barátom útmutatásai szerint.
      Loptam, loptunk természetesen mást is. Egy időben gyakorlatilag bármit. Előszeretettel csórtunk gumióvszert, hogy felpróbálhassuk, netán vízzel feltöltve lekúrjuk a tizedikről, ahogy a lecsavart kupakú Amodent fogkrémes tubusokat is, amelyekből elképesztő távolságra ejakulált a fogkrém az esetleges célpontokra, mikor élő emberekre, az volt a legjobb móka. Mai fejjel úgy vágnám magam szájba, hogy attól koldulok, de akkor akkori fejem volt.