ablakpárkány

ma olvastam azt a tréfát, hogyaszongya: ha február 28, a hó utolsó napja, akkor hogyhogy havazik? nem oly vicces, mindenesetre Évi Mikulásváró hangulatban volt tegnap, én pedig élveztem hazafelé a sétát a hóesésben délben és este is, mert a havas táj, különösen itt a városban megnyugtat a tisztaságával és a csöndjével, szeretem, namindkét kép az Ábel Jenő utcát mutatja, utóbbi a Villányi felé. ez a mi kertvárosi oldalunk, ide néz Zsófi ablaka, egy időben kizárólag ezen sétáltunk, és erre sétáltattuk barátainkat, hogy dicsekedjünk, milyen barátságos kertvárosi miliőbe csöppentünk a vad Nyóckerből. ma már differenciáltabban közlekedünkpéldául a Diószegi utca felé, mind gyalog, mind biciklivel. nem csak azért, mert arra a játszótér és a Feneketlen-tó (azért is), hanem mert barátságosabb, mint az Ábel. szoktunk még az Elek és a Tarcali utcákon is haladni, és szeretjük a Badacsonyi utcát is, na meg a rövid Kenese utcát, bár ott kevés a faeste a műsorom után hazaérve lefotóztam az autónkat elölről és hátulról is, hogy majd a nyári 40 fokos kánikulában Szkopje és Thesszaloniki között izzadságban úszva némi pszichés enyhülés reményében előhalászom ezt a képetés jól ráképzelem a havat a kocsinkra, persze csak addig, míg a következő útszéli kocsmánál megállok, iszom egy korsó hideg sört, átadom a volánt Évinek, és pedig a hideg dobozos úti sörömmel elterpeszkedem Zsófi mellett a hátsó ülésen, és a letekert ablakon beáramló hűs levegőben várom a csobbanást az Égei-tengerbe