ablakpárkány

volt első komolyabb idei úti célunk, kis tárnoki bolyongás után megtaláltuk a helyes utat, és simán leparkoltam a Platán Hotel előtt. szobánk elfoglalása után rögtön elindultunk a Belvárosba, miközben megállapítottuk, hogy ilyen gyönyörű tavaszias időre még nem volt példa január elején a mi életünkben. az egyik sarkon elfogyasztott gyors lepények után Belváros, sétáló utca, Városház tér. néhányan lézengenek a csodás napsütésben, alig nyitva egy-két vendéglátó egység, azok viszont dugiga kép csaknem közepén látható Isztambul Grillbe csak másnap tértünk be ebédelni. kár volt. a hely a vendéglátás megcsúfolása. háromnegyed órát vártunk a vastagon ételszagú emeleten, az étel borzasztó silány volt és drága. kerüljétek!láttunk aztán egy esküvői ruha-fotózást a mesterségesen archaizált házfalak közöttelhaladtunk a Fekete sas Patikamúzeum mellett, de annyira nem érdekelt a régi gyógyszeres tégelyek és patikamérlegek látványa, hogy betérjünkés a sétáló utcában készült ez a fotó is, amihez kedves barátom, Adika azt fűzte hozzá a Fb-on: Rózsaszín Bombázóa Hetedhét Játékmúzeumba viszont azonnal bementünk, és tetszett is a látnivaló, bár több lehetne a gyerekeknek az interaktív szolgáltatás. igaz, Zsófit annyira lekötötte a szőnyegen kipakolható favasút, hogy hosszas hisztizés után volt csak hajlandó elindulni (én közben kiraktam Réber László egyik rajzát, lsd alul)a kiváló Játékmúzeumból kisétálva elhaladtunk a patinás Árpád Fürdő mellett, melynek meglátogatása fel sem merült bennem, mert sokallottam a tarifát, ráadásul nem tudom, tetszene-e az iszappakolás. talán az erotikus masszázs, de hát nős vagyok..Kati nénivel, a fertályos asszonnyal azért flörtöltem kicsit. jól látható a szobron, hogy valami rejtélyes okból mindenki a néni arcát taperolja. a szobor erősen emlékeztet a Pozsonyban megszokott figurákra, például a csatornából előbújó munkásra vagy a postás lányokraa rendkívül giccses Mátyás-kút ésa szintén patinásra vett műanyag ízű Varkocs tér érintésével eljutottunk az igazán szép
Óramúzeumba, meghallgattuk az egyik órajátékot is, viszont a kiállítást nem nézhettük meg, mert csak hétköznap fogad előre bejelentkezett látogatókat, nem tudni, miértez az udvari bolond szobor viszont jól mutat a levegőben, ha nem tévedek, Mujkó névre hallgatidőközben beesteledett, így a Szent István-székesegyházat már csak kivilágítva tudtam lefotózni, belülről pedig megállapítani, hogy sokkal monumentálisabb, mint az kívülről sejlik. egyébként csilivili barokkellenben az oldalában a feszület meglepően modern ábrázolása látható, de lehet, hogy csak silány anyagból öntötték, és meggörbült a nyári kánikulában, szegény Jézussal együttkávézni, sütizni betértünk az Alba Pláza melletti Corso Cukrászdába, ami amolyan műbékebeli dizájnnal kialakított, alig tízéves hely, szolid árakkal, barátságos pincérnővel. 2400 forintot csak ott hagytunkotthonra vettünk sajtos-tejfölös lángost, ami nyomába nem léphetne kedvenc szentendrei lángosunknak, de azért megettük. este még egy jót szaunáztam a szálláson, közben Zsófi megvadult, de aztán aludtunk reggelig

folyt. köv.