ablakpárkány

mellett bicikliztem ma hazafelé a Müpa-interjúk után, alkonyat volt, olvadozott a jég, vörös fények tükröződtek a pocsolyákban, sehol egy lélek, csak én a biciklimmel, hát, gondoltam, megállok, és készítek egy  felvételt. úgy is tettem, íme ha nem tévedek, az a Hamzsabégi út folytatása, pontosabban…

mármint a biciklis szezon, ami persze hülyeség, hisz az elmúlt években szezonon kívül is sokat bringáztam, karácsonykor vagy tél közepén is, mert annyira enyhe volt az idő, de az elmúlt január igazán bővelkedett farkasordító hidegeken, úgyhogy ízületeimet óvandó, eszembe sem jutott, hogy bicajra…

prózájáért vagyok oda rég, de most elolvastam tavaly megjelent Világadapter című új verseskötetét, és már ezért is odavagyok. ízelítőül álljon itt egy rövid idézet Dal a titkos életről című verséből: "Titkos életem galambtetemtől bűzlő, beroskadt háztető, sápadt ruha az égen, a halál egyszer majd…

valójában leszarom, hogy a büdös medve kijön-e a barlangjából, meglátja-e a napot, visszamegy-e, mi a faszt kezd magával, mindössze az érdekel, meddig tart ez a hideg, havas, jeges, aztán tocsogós, nyálkás, szeles szaridő, mikor lehet már biciklizni a napsütésben, mikor lehet a gyerkőccel kimenni…

alias Hodosi Enikő változatlanul nagy kedvencem, már elbűvölt első, Hundred Arms című albumával, és most hétfőn az Instantban is megerősítette, hogy kiváló előadó, remek hangja van. itt meghallgatható például egyik kedvenc számom tőle (Rebirth), amit ezúttal is elénekelt. volt még egy jó Cseh…