ablakpárkány

kört tekertem ma délelőtt Budatéténybe, ragyogó napsütésben, ragyogó hangulatban. kiváló alkalom volt, hogy ezúttal is kellő mélységben átgondoljam a dolgaimat, mintegy meditatív módon használjam a biciklizés nyújtotta monotóniát és a szép tájat, amerre jártam. arra jutottam, hogy tök jó életet élek! persze lehetne minden egy kicsit jobb, tartalmasabb is, de a lehetőségeimet elég jól kihasználomszívesen megyünk nyaranta a Dunaparty nevű bícsre, egy-egy jó sör, lángos vagy fagyi reményében, és nem szoktunk csalódni. a mobilvécé nem volt a helyén, ellenben áll már a melegedő, bár ez a mai 22 fokban még nem aktuális. az előtérben látható Austin1300 gépkocsi igazán impozáns, a rendszámból nem derítettem ki, honnan jöttáll ott viszont a megszokott emeletes buszok mellett egy új járgány, ami engem egy Roburra emlékeztetett.legalábbis ez a szó jutott eszembe, de itthon megnézve a képeket, már nem tűnik olyan roburosnak. lehet esetleg valamiféle kétéltű járgány? ha valaki ráismer, írja meg, kéremíme, a láthatóan bezárt Lépcsős kocsma, ahová még tizenévesen látogattunk el párszor barátainkkal, mivel egyik szakmunkástanuló haverunk, a Minkovics, pincérnek tanulván ott gyakornokoskodott, és személyi nélkül is kiszolgált bennünket sörrel. egyik alkalommal rendőrök léptek be, és kérték az igazolványainak. Ruffió barátunké darabokban volt. kártyaként kiterítette a lapokat, és kajánul azt mondta a rendőrnek: húzzon, biztos úr! ott volt még Ducmen és Perke, ha jól emlékszem. a következményekre nem emlékszem, nyilván felírtak minketerre a csodálatos játékra a Kampónában leltem. egyszerűen nem találok szavakat. mókás rénszarvasocskák ugrabugrálva húznak egy virágmintás szánt, amelyen egy fagylaltot nyaló medve (vagy macska) ül zöld sálban. gondolom, a gyermek némi szülői pénzérme bedobása után beülhet az állat mögé, és akkor reng alatta az alkalmatosság. kampómataez már a Sajtkuckó visszafelé. sajnos mindig zárva, amikor arra biciklizem, bár szívesen megnézném, miféle sajtok kaphatók ott, milyen áron. (ez valami sajtüzem bejárata egyébiránt, úgyhogy arra tippelek, nagyker áron lehet sajtokhoz jutni)végül egy búcsúkép az út hangulatához. ez itt kizárólag kerékpárút, alighanem a legszélesebb az országban. valahogy jó folyó mellett hajtani. erről mindig az jut eszembe, amikor Amszterdamból egy kerékpárútnyi töltésen bicikliztünk el Évivel a mintegy 30 kilométerre lévő markeni világítótoronyig, balra is, jobbra is víz, az Amszterdami-öböl, szűkebben a Markeni-tó, rengeteg madár, a kölcsönbringa elülső kosarában jóféle holland dobozos sörök, szóval az ember kényelmesen teker, néha előrenyúl egy doboz sörért, kortyol, nézi a vizet és a madarakat, és arra gondol, hogy nagyszerű dolog a létezés, pedig általában nem az. a ma délelőtti 3 órában nekem az volt