ablakpárkány

látható a belvárosi Képíró utca Labor Galériájában, méghozzá Kenesei Zsófi első önálló kiállítása(a képen a művésznő és családja, akik nélkül ez a projekt sem jöhetett volna létre, valamint egy szépséges barátnő, Johanna, háttérben a kiállított műtárgyak a falon)
a mester közel száz különböző szivacsot tűzött a fehér falra, mindegyikre valamilyen formában ráapplikálva: HIÁBA. nekem nagyon bejöttakárcsak a másik helyiségben a mennyezetről lógó sáros és kimerevített babarugdalózók, amelyeken viszont egy-egy nyelvi játék volt olvasható, na, azok már kevésbé tetszettek, talán ezért sem jut eszembe egy sem. de a rugdalózók jól néztek ki, kár, hogy nem fotóztam le őket (most látom, hogy a következő képen mégis látszanak)volt még természetesen muzsika is: Nándi, Johi és egy Endre nevű Angela Davis-frizurás srác játszottak (az egybegyűltek idegein, ám nekem tetszett, ráadásul negyedóra volt mindössze), és még a gyerekek is megrökönyödve figyelték a zenészeketvolt aztán még borozgatás, megittam egy pohárka Sunyikumot is Zsófival (a naggyal), viszont nem gyújtottam rá a mellettem álló láncdohányzó barátaim ellenére sem, és nem éreztem magam szarul sem, sőt, inkább jól