ablakpárkány

képek következnek, merthogy kisebb csokorba szedtem az elmúlt néhány hét zsófis portréit, egészen pontosan négyet közülük, amelyek nem sorolhatók be semmilyen más kategóriába semitt például Budaörs Napján sederedik az ugrálóvárban, aminek egyetlen hátulütője az volt, hogy a folyamatos napsütés legalább 70 fokosra hevítette a műanyagot, így a végére szépen odapörkölődtek a karok és combok, de mint látható, Zsófi mégis élvezteez a kép azért ijesztő kicsit, mert emlékeztet a bakterházbéli patásra (talán Haumann játszotta), vagy egy szűkebb kör számára a mátrai Rokira, akinek. ugye, hiányoznak a lábfejei, holott csupán annyi történt, hogy Zsófi fordítva állt be levetett tornacipőimbeezen a képen újra megszokott bölcsijében mossa megszokott kezeit, merthogy véget ért az ügyeletes bölcsis időszak, és ismét a régi helyen, a régi nevelőkkel, Andival és Ritával bandázza végig a hétköznapokat. a gyerekek közül talán, ha kettő maradt, a többiek elballagtak óvodába, az újak viszont csak jövő héttől jönnek. múlt pénteken délután például az egész nevelő-team Zsófival foglalkozottez meg ma délelőtt készült a Diószegi úti játszótéren. a mérleghinta innenső végén én ülök, és rugóztatom Zsófit, aki pont ezért inkább lovacskázásnak nevezi a tevékenységet, bár kijelentette: igazi lóra nem kíván fölülni, mert nem kedveli a lovakat. mellesleg itt van az ősz, itt van...