ablakpárkány

százéves lett kedvenc izmusom, a Tristan Tzara által kitalált dadaizmus, az avantgarde legpunkosabb, legviccesebb, legkreatívabb irányzata. most éppen a szülőatya azon tézise ugrik be, hogy a gondolat a szájban keletkezik. de emlékezhetünk Man Ray szöges vasalójára is (én szerencsémre a londoni Tate Galériában láttam), amit a szürrealisták is szívesen a magukénak vallanakaz évfordulóra rendezett hazai tárlaton a Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay termében is volt néhány ötletes konstrukció a sok gyengécske mellett, de igazából ma már nemigen lehet hatást elérni múlt század eleji, múlt ezredi eszközökkelezek elsősorban csak afféle beszívós/beivós ötletbörzék végtermékei, helyenként idegesítően öncélúak, ahol vállveregetés helyett leginkább tockossak jutalmaznám az izzadságszagú igyekezetet tetszett az evezőkkel a város különböző pontjain lépegető ágy, a tornaöltözői fogasra aggatott faszakállak (ezekről a fürdőzés előtt puncijaikat fogasra akasztó nőkről szóló pajzán magyar népmese jutott eszembe, talán, mert a faszakáll szóban benne van a fasz) említést érdemel még a fütyülős sörösüvegek installációja, vagy a kaszáját gps-szel navigáló rabruhás fószer de igazából az volt jó, hogy péntek délután volt energiánk kimozdulni a fagyban egy kis kultúrafogyasztásra (én pluszban láttam szombat este a dunakeszi filmklubban az Isten hozott az Isten háta mögött című francia filmet, ingyen érdemes megnézni, Évi pedig Bitaróczky Eszti kiállítására ment Zsófival, ami jó volt) nahát, már rendkívül tájékozottak és műveltekvagyunk