favédőit látogattuk meg ma délután egykori kedves helyünk, a Kertem helyén. a Kertem Budapest egyik legjobb szabadtéri kocsmája volt, jó élő és gépzenékkel, hangulatos miliővel, csapolt sörökkel, rokonszenves arcokkal. nem egy alkalommal húzódtunk be ide barátainkkal a szomszédos Washington-szobor talapzatától, amikor elfogytak dobozos söreink, de ivós kedvünk még kitartott
hallgattunk itt remek koncerteket Rutkai Boritól a Cabaret Medranóig, és rendszerint éjfél után bicikliztünk haza Évivel, évekig a józsefvárosi Magdolna utcába, aztán évek óta a jelenlegi lakásunkba, a Karolinába. Kenőéknek mindig közel volt a Bajnok utca, ők ugye, már a Mátrában laknak. ez sem indokolja persze a hely bezárását és azt a brutális rombolást, amit az úgynevezett múzeumi- vagy kulturális-negyedet megálmodó hatalmi gépezet elkövet ott ezekben a napokban. nem sok esélyét látom a pusztulás megállításának, de azért drukkolok a jelenleg is ott táborozó természetvédőknek
a Kertem a sokadik olyan objektum szülővárosomban, amit a regnáló rezsim a polgárok megkérdezése (például helyi közvélemény-kutatás, mi több, népszavazás) nélkül erővel keresztülver az ellenállókon (lásd még Gödör Klub az Erzsébet téren, Moszkva tér, Bem Mozi, Jégbüfé, de idetartozik a még 2008-ban fölszámolt Kultiplex is, hogy csak néhányat említsek)
a természetkárosítás kirívó példáját pedig épp az elmúlt napokban mutatták be a József nádor téren, ahol is pillanatok alatt kiirtották az összes fát, merthogy a mélygarázsépíttető csókos terveinek útjában álltak. mellesleg ez a tér is hangulatos hely volt, csöndes sziget a belvárosban, szerettük
a legfőbb bajom ezzel a mostani grémiummal, Paizs Miki summás véleménye - miszerint súlyosan tahók - mellett, hogy elveszik tőlem a helyeimet. azokat a helyeket, ahová szép emlékek kötnek gyerek-, ifjú- és felnőttkoromból, vagy épp a közelmúltból. nem mindegyik volt a legszebb, legjobb pontja a városnak, de velem együtt sokak számára szerves részét képezték a térnek, azzal, hogy személyes várostörténetünkhöz, múltunkhoz tartoztak. nélkülük kevésbé szerethető ez a Budapest nevű hely
(a József nádor téri képek a 444.hu-n jelentek meg)
