tegnap este óta megváltozott nálunk. immár nem ölbe ültetve kell abrakoltatnunk a ficánkoló gyereket, aki közben karjaival hadonászva minden mozdíthatót lekap az asztalról, hanem stabil, korszerű etetőszékbe ültetve hagyhatjuk saját ritmusa szerint táplálkozni. 
a készséget az IKEA-ban vásároltuk, hamar összeszereltem még én is, jól belepakoltuk a gyereket, rögzítettük, majd kitettük elé a tálcára a vacsoráját, a rakott zöldbabot
eddig soha nem tapasztalt MALACKODÁST vezetett elő Zsófi, gyanakszom, egyfajta performanszt mutatott be nekünk uszkve 20 percben. először lehajította a tálkát, miután szétszórta belőle az ételt, majd a tálcájára közvetlenül kipakolt ételt ütötte két kézzel, dobálta széjjel a babokat, a rizst és a húsdarabokat, az etetőszék körül kétméteres körzetben állt a rakott zöldbab, teleszórta az ülése alját, kb. félóráig takarítottuk a vacsorája maradványait.
(a képen még csak a vacsora kezdete)
a lényeg, hogy remekül érezte magát, mi is jól szórakoztunk, alig vártuk a mai reggelit az ismétléshez. és lőn
alig várom, hogy megvegyük neki a szobája ajtajának szemöldökfájára szerelhető hintáját, akkor lesz igazán móka kacagás a házban, szomszédaink nagy-nagy örömére! persze a legkirályabb a közös biciklizés lesz, de ahhoz nem tud még kellően kapaszkodni, különben is hideg van még neki a cangázáshoz. én mindenesetre most eltekerek valameddig
