elnevezett templomot néztem meg ma délután, elsősorban azért, mert általában érdekelnek az új épületek, másrészt azért, mert az új oblektum éppen gyermekkorunk egyik központi helyén áll, az egykori Etele kocsma (eufémisztikusan étterem) helyén, Péterék házával szemközt, a 14-es busz megállójánál.
abban a krimóban ittak gyakorta felmenőink, és kamaszodván mi is ott ittuk első söreinket, de még ezelőtt valamicskével viszonzatlan szerelembe estem a kocsma kisablakán krémfagyit árusító szőke lányba, akiből csupán arra emlékszem, hogy körmeiről mindig lepattogzott a lakk.
hogy ki volt Szent Adalbert, bevallom, nem tudtam mostanáig, de a róla elnevezett Lágymányosi Szent Adalbert-plébánia templomépületének egyszerű, letisztult formái, csupán üvegmozaikokkal szerényen díszített falai bejönnek nekem
ott vettem meg - mily korán - a vécénkbe máris kiragasztott 2016-os egyházi falinaptárt, ami évek óta hiánycikk volt a kegytárgypiacon. most megvan!