ablakpárkány

gyerekkel, ezt a címet adnám a lenti fotónak, amelyet ma délután készítettem az újbudai önkormányzat ügyfélszolgálatán. persze nem egy menekült szír vagy afgán édesanya és csecsemője látható (illetve nem látható) a képen, hanem Évi és Zsófi, amint épp lefényképezni próbálja őket az ügyintéző lányunk első személyi igazolványának kiállítása végett. az adott fotón viszont csak a gyerek látszhat, ő pedig egyedül még nem képes a gép elé ülni, ezért édesanyját úgy takarták ki, hogy megkérték, takarja le magát egy pelenkával. így lett Éviből muszlim asszony. (további három feleségemről a későbbiekben teszek ki fotókat) azért kellett személyi Zsófinak, mert holnap Szlovákiába utazunk, és egy esetleges igazoltatáskor kell a dokumentum, amely igazolja, hogy a gyerek hozzánk tartozik. végül három alkalmazott különféle praktikákkal tudta csak Zsófi figyelmét a kamera felé irányítani. kezünkben a személyije, így holnap meg sem állunk Selmecbányáig (azazhogy Párkányban Zsófi cicizik, hisz sörrel azért még az igazolvány ellenében sem szolgálják ki), engem viszont igen, így alighanem Évi vezet tovább a messzi északra