már megint együtt, bocsánat, én például kurvára unnám egy idő után, hogyha valamelyik barátom nem tudna már másról értekezni a blogjában, csak a gyerekeiről, és minduntalan a fényképeikkel tömné tele a posztját, miként teszem én immár majd' negyedéve, de ez van, az embernek a saját kölyke, kölykei a legizgalmasabbak, kivált, ha kezdő nagypapa korban újabb saját gyerekkel áldja a meg a jó sorsa, ahogy engem. mentségemül szolgáljon, hogy lányaim viszonylag ritkán szerepelnek közös fotón, talán ez a második, amelyik tegnap este készült a Belvárosi Fesztiválon: Gabi pesztrálja Zsófit, aki éppen a Bëlga valamelyik számára emelgeti virslikarocskáit...
na, annyira nem jöttek be neki a szókimondó rapperek, ahogy egy térrel arrébb a gitárprímásos Napra sem hozta lázba, úgyhogy néhány decibellel arrébb kellett vinnünk a színpadoktól, egyenesen a Vígadó elé, ahol még beszélgettünk egy kicsit nagylányommal, Évi szoptatott egy csöppet, és szerencsére nem jöttek a McDonads verőlegényei, hogy elzavarjanak a térről
és hogy legyen egy kis egyéb is, ma délelőtt már egész jól ment az autóvezetés, Évi is kipróbálta a kocsit, szerintem nem lesz baj jövő pénteken és vasárnap a Mátrába és -ból autózva, legfeljebb bénázunk kicsit, de az belefér. ebéd után (zöldbableves, töltött dagadó uborkasalátával, hűtött sárgadinnye) meg kibicikliztem angolozni az egyetemi negyedbe, a halastavunkhoz, ott láttam kinőni az egyik bokorból a lenti lábakat, fogalmam nincs, milyen arc tartozik hozzájuk, az alsó végtagok mindenesetre rendben vannak
nemsokára indulok úszni Krisztával, úgy hiszem, a kánikulára tekintettel a 33-as kinti medencét javasolom majd
