szerveztük hagyományos, immár 5. biciklitúránkat, ami abban különbözött az összes eddigitől, hogy azokat egytől egyig valamely hazai (és részben külföldi) tó (Balaton, Fertő-, Velencei- Tisza-tó) megkerülésére találtuk ki, míg a mostani inkább dimbes-dombos, erdős terepre lett tervezve. na, jó, itt is volt tó (Vadása), de az naponta 37-szer is megkerülhető, amitől meglehetősen egyhangúan telt volna a 3 nap. inkább a szállásunkról, Őrimagyarósdról jártuk be a környező tájat, kukucskáltunk át Szlovéniába. aki az Őrség domborzatáról, vízrajzáról, történetéről szeretne többet megtudni, az kattintson a névre. alább, a kronológiai sorrendben szereplő képek alá maximum néhány szubjektív megjegyzést biggyesztettem csak
társaságunk. balról: Vera (Évi, húga), Edit (É. unokahúga), én (É. férje, ugye), Zsolti (É. unokaöccse), Évi
kérdés: mit csinált a gravitációval a kíváncsi Edit?
a pankaszi szoknyás harangláb belseje. utóbb olvastam, hogy oda éppenséggel nem szabad bemenni
Edit szakrális hangulatba került a sok templom és harangláb hatására. mondjuk az öltözéke elég világias
ökörködés Zsoltival, egy általam csak taligának nevezett alkalmatossággal, aminek biztos van hivatalos népi neve is, csak éppen nem ismerem. a helyszín Nagyrákos, az őrizetlenül hagyott szabadtéri múzeum
immár Őriszentpéteren faautózik Zsolti. mintegy 20 kilométert tettünk meg, persze nem ezzel a járgánnyal, hanem biciklikkel a szállásunktól idáig, ami oda-vissza 40. alapvetően nem sok, ha sík terepről van szó
az Árpád-kori (1240-es évek) templomhoz volt például a legnehezebb föltekerni. Évi épp a gótikus boltívet mutatja a román templomon. szerintem
az út visszafelé. sajnos a képen kevéssé látszik, hogy az előttünk vonuló hideg zápor a forró aszfalttal érintkezve valóságos gőzfürdővé varázsolta az utat. igazán sejtelmes volt az utunk hazáig, az erdőben orkcsapatok meneteltek velünk párhuzamosan
itt laknak a karácsonyfák. a térségben pocsék, mezőgazdasági termelésre csaknem alkalmatlan, agyagos a talaj, ami viszont megfelel az igénytelen fenyőnek, amiből rengeteget láttunk. az agyag pedig a helyi fazekasság fölfutását eredményezte
a kör közepén állva magyaráz - természetesen Évi - valahol Felsőjánosfa magasságában
Évi azért hiányzik a másnap reggeli Vadása-tó partján készült képről, mert baromi náthás volt végig. a 'vadása' szónak semmi köze a vadászathoz. rókák ásták ki a tó medrét, vagyis 'vad' 'ásott', Vadása
a magyar-szlovén határon. én még ilyen zöldhatáron sosem keltem át. gyakorlatilag az erdőn keresztül értünk Szlovéniába. nem lepődtem volna meg, ha jugoszláv partizánok rontanak ránk. férfiakat lelövik, nőket megerőszakolják. régi szép idők...
vigyázat: hódveszély! Hodos (Hodoš) település határában erre hívja föl a tábla a figyelmet
rátaláltunk (ajánlásra, persze) a Hodossal szomszédos Sal (Šalovci) község legjobb éttermére, a Rudira. a volt Jugoszlávia-szerte elterjedt csevap a tányéron, az elmaradhatatlan ajvárral és vöröshagymával (plusz Lasko sör és slivovica)
Szőrmi a szállásunk teraszán. amolyan drótszőrű tacskó keverék, aznap vetődött hozzánk, nem kért párizsit, ellenben falta a csipszet, állandóan beosont a házba, aztán kifeküdt öklendezni a kőre. akkor zavartuk el, seprűvel, szegényt
leszbi pornó az előjátékos szakaszban, kicsivel a Vadása-tó fölött, az erdőben. hogy mik vannak..
az erdei bicikliúton néha kidöntöttünk egy-egy útban lévő fát
a sárga jelzéssel ellátott erdei bicikliút aztán a képen látható szántóföldre vezetett ki a jó magyar logisztika íratlan szabályai szerint..
fölhívom a figyelmet az Évi mögött magasodó fenyőkre, amelyekből ennyit egyszerre utoljára tavaly láttam, a Tátrában. (különben Évi is jól fest)
plébániaépület, vagy mi, a szép nevű szellemfaluban, Szaknyérben. egy teremtett lelket nem láttunk a településen, talán ezért is tetszett nekem annyira
120 kilométeres hegyi biciklizés után Editnek még volt kedve és ereje pózolni egy rózsalugasban
idill az őrimagyarósdi étterem kertjében. a parasztsakkot döntetlenre hoztuk Zsoltival
eredeti dödölle és pörkölt az asztalon. képzeljük még hozzá a tejfölt és fehér fröccsöt, hát, kurvajó!
Őrség abszolválva. eddig ez volt a legjobb biciklitúránk az ötből, mindenkinek ajánlom a térséget, és hasonló társakat kívánok hozzá! na, csá!
