látogattunk vasárnap, immár másodszor az elmúlt nyolc évben. első alkalommal a híres énekes, Zámbó Jimmy sírboltját látogattuk meg valamikor a kétezres évek közepén. olyan giccses, mint amilyen volt jelenlegi lakójának repertoárja. akkor benéztünk az oszladozóban lévő egykori Csepel Vas- és Fémművekbe is, gyönyörű indusztriális környezetet szemrevételezni. ma már egyetlen munkásöklöt sem láttunk a városrészben, csupán egy erősen lepusztult alkoholista házaspárt, amelynek férfitagja (hímtagja) kóláspalackból itta a feltehetően atomszar pálinkaszerűséget, és osztotta az elivott észt az asszonynak. mostanra már benarancssárgult Csepel is, végül is tökmindegy, faszkalapból van elég minden oldalon.
ezúttal sportosabbra vettük, a kiépített kerékpárúton tekertünk el az első, Bali Sándor nevére keresztelt cukrászdáig. Évi a Nagyi túrósának hívott süteményt ette (5,5-es osztályzatot adott rá 10-ből), én két gombóc fagyit nyaltam (csoki-karamell, szintén 5-ös körül), aztán kibicikliztünk a szigetről. odafelé még láttunk némi pusztulatot, széteső gyárépületeket, a berlini fal egy pesti részletét, ettünk fáról meggyet és apró szemű, fekete cseresznyét, jómagam akkurátusan beleköptem a Dunába, Belgrádig csorgatva nyálam, aztán szépen hazajöttünk. jól éreztük magunkat, na.
repesve várjuk már pár nap múlva esedékes prágai kirándulásunkat, és elhatároztuk, ott is megszemlézünk egy külvárosi kerületet, ne csak a csilivili belvárost lássuk. ráadásul Évi olyan városrészt talált, ahol minden hétvégén punkzenekarok lépnek fel. majd referálok, milyen a cseh punk
